|
|
 |
|
 |
A Le Monde a Tanácsköztársaság 70. évfordulójáról
|
Párizs, 1989. március 19. vasárnap (MTI-tud.) - A Le Monde hétvégi számának szokásos történelmi megemlékezése oldalas cikket közölt Kun Béla fényképével a magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából.
Thomas Schreiber magyar származású újságíró tárgyszerű,
részletes összefoglalását adta a Tanácsköztársaság megszületésének,
politikai és katonai kűzdelmeinek, törvényszerű elbukásának.
Megemlékezésében a külső politikai körülményeket állította a
figyelem középpontjába. Rámutatott, hogy már a polgári köztársaság
összeomlását is az ellenséges Antant-hatalmak fojtogató gyűrűje
siettette, a bolsevik forradalmat példaként követő Tanácsköztársaság
pedig a nyugati hatalmak még erősebb ellenszenve közepette jött
létre. Elmondotta, hogy a hírtelenjében szervezett vöröshadsereg egy
ideig eredményesen állt ellen a több oldalról megindított
inváziónak, a szintén polgárháborút vívő szovjet csapatokkal való
egyesülés azonban nem sikerült, így a Tanácsköztársaság alulmaradt
az egyenlőtlen kűzdelemben. A cikkíró rámutatott, hogy ,,a nyugati
országok, főleg Franciaország egyre jobban aggodalmaskodtak a
,,,bolsevizmus terjedése,, miatt Közép-Európában, és ,,egészségügyi
kordont,, , akartak vonni a Tanácsköztársaság köré... Július 5-ikén
a békekonferencia szakértői Párizsban már a katonai beavatkozás
módozatait vizsgálták. Megemlítette a Tanácsköztáraság társadalmi
bázisának megrendülését és az ellenforradalmi erők francia
megszállási övezetben való felkészülését is, Kun Béla Leninhez
intézett utolsó táviratából pedig szintén idézte az összeomlás
tényezőit.
,,Horthy tengernagy ,nemzeti kormánya, lépett a színre a nagy
háború győzteseinek tapsai közepette. Folytatódhat a magyar
tragédia. A trianoni szerződés megfosztja az országot ezeréves
területének kétharmadától: három és félmillió magyar reked a
határokon kívül, ami napjainkig súlyosbítja érzékenyen a szomszédos
országok, nevezetesen Románia és Magyarország viszályát.,,
Befejezésül a szerző rámutatott, hogy a Kun Béla halálának
körülményeiről adott legfrissebb szovjet közlés arra mutat, hogy a
mozgalmas évek még számos részlete tisztázatlan. Az viszont már
bizonyosnak látszik, hogy a sztálini terror több áldozatot szedett a
Tanácsköztársaság egykori vezetői közül, mint az ellenforradalmi
korszak. +++
1989. március 19., vasárnap 18:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|