|
|
|
|
Németh Miklós beszéde (3. rész)
|
Tudom, a dolgozóktól nem várható el, hogy napi megélhetési gondjaikat, életkörülményeik romlását a múlt értékelése alapján egyszerűen tudomásul vegyék. A múltat nem ők formálták, nem vettek részt azokban a hibás döntésekben, amelyek idevezettek. De mindenkinek, akinek része volt a folyamatok formálásában, vállalnia kell saját szerepét, felelősségét, s annak tisztességes értékelésével kell hozzájárulnia a helyzet okainak feltárásához és megértetéséhez. Csak ez lehet alapja a reális célmeghatározásnak és az összefogásnak Követelni könnyű és népszerű Megalapozatlan ígéreteket tenni viszont felelőtlenség Vállalni az összekuszálódott viszonyok rendbetételét pedig kegyetlenül kemény és népszerűtlen feladat. Ez a kormány ezt a feladatot vállalta Abból az egyetemes nemzeti érdekből kiindulva fogott hozzá a politikai és gazdasági reformok végrehajtásához, amely a modern társadalmaktól való leszakadás megállítását, majd a felzárkózás megkezdését tekinti fő feladatának. Ugyanakkor tudatában van a kormány annak, hogy a racionalizálásnak, a modernizációnak kárvallottjai is lesznek, akikről a kormány gondoskodni kénytelen. De tudja azt is, hogy mindezt a társadalom támogatása, együttműködése nélkül nem tudja megoldani. S nem nélkülözheti a kormány egy erős, önmaga és a társadalom átfogó megújítását vállaló és megvalósító párt, az MSZMP támogatását sem Pártunk 1945 óta - a szocialista építés vezető erejeként - történelmi mércével mérve is nagy eredményeket ért el, holott közben számos súlyos hibát is elkövetett. De mindig képes volt a hibák kijavítására Most is ez a döntő kérdés, képesek vagyunk-e a hibák kijavítására? Ez sohasem ment zökkenők, visszaesések, olykor tragikus fordulatok nélkül. Így történt ez 1953 után, amikor a párt elmozdulást kezdeményezett a bürokratikus önkényuralomból, de a folyamat reformok útján történő végigvitelében 1956 októberének tragikus eseményei megakadályozták. 1966-ban egy újabb holtponton a párt kezdeményezte a gazdaságirányítási rendszer reformját. A reformfolyamat teljes körű kibontakoztatásában a gazdaságpolitikai, a szociálpolitikai, az intézményrendszer egészére történő kiterjesztésében azonban a visszarendezés, a restauráció erői megállították. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|