|
|
|
|
Németh Miklós beszéde (2. rész)
|
A fordulat ebben a tekintetben megkezdődött. Az 1988-as év eredményei a legkényesebb területeken - mint például a tőkés áruforgalom egyenlege, a fizetési mérleg romlásának és a költségvetési hiány mértékének fékeződése - már erről tanúskodnak. A dolgozó ember számára azonban a fordulat nem ezt jelenti, hanem javulást életszínvonalában, lakáshelyzetében, szociális biztonságában. Ennek alapjait azonban még nem teremtettük meg, s ezért nem is következett be. Valójában ezért elégedetlenek, és joggal hiányolják a fordulatot az emberek. S ez mutatja leginkább, hogy még mindig nem sikerült tudatosítani, megértetni a múlt hibáinak természetét, és jelenünket, de közelebbi jövőnket is döntően befolyásoló következményeit. Újra és újra meg kell tehát világítanunk: csaknem egy évtizedig nem vettünk tudomást arról - ez a 70-es évek -, hogy országunk lemaradt a fejlődésben, gazdaságunk korszerűtlenné vált, teljesítményeink leértékelődtek. A dolgozók által kifejtett egyre több munka egyre kevesebbet ért a nemzetközi cserében, és ez közben nem derült ki számukra. A vezetés a politikai stabilitás és legitimáció alapjának az életszínvonal emelését, védelmét, a gazdálkodó szervek stabilitását tekintette, de elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek ténylegesen alapokat teremthettek volna a gazdaság megújításához. Szocialista társadalmi rendszerünk fölényét azzal akarták demonstrálni, hogy a világban végbement korszakos változások hatásait semlegesíteni tudjuk. Azt állították, hogy hiába van ott infláció, gazdasági visszaesés, fogyasztáscsökkenés, munkanélküliség, nálunk stabilitás, életszínvonal-emelkedés, teljes foglalkoztatás és növekedés van. Az ország így hosszú ideig lehetőségei feletti színvonalon is élt, amit nem lehetett máshonnan fedezni, mint külföldi forrásokból. S most, amikor a különböző ágazati és területi szakszervezeti szervezetek is kemény kritikával illetik a kormányt, és bérköveteléseket fogalmaznak meg, a kormány hangot kell adjon annak a véleményének is, hogy a már régóta esedékes határozott szerkezetátalakítást a dolgozók érdekvédelmére hivatkozva hosszú ideig a szakszervezetek is nagyban hátráltatták. A különböző szervezetek tiltakozásaikat most is a dolgozók érdekeinek védelmét hangoztatva fogalmazták meg. Szeretném kijelenteni: ez áll a kormány stratégiai gondolkodásának homlokterében is. De nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a pillanatnyi konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elkendőznénk, takargatnánk súlyos problémáinkat. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|