Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 16.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER:

Kutrucz Gizella (Világhíradó)

"Engedjétek beszélni Kutruczot - mondja Ember Judit - 1985-ben egy nap alatt felvett és még mindig betiltott videokazettán terjedő filmjének címe. A címszereplő azóta is beszél. Mostanában nem a háborús bűnösök sorsa, hanem a jelenlegi hatalom eredete, működésmódja érdekli igazán. Hiába dolgozott évtizedekig a KB apparátusában az úgynevezett agit.-prop.-osztályon, sok mindenre csak utólag, nyugdíjazása után jött rá. Az utóbbi években a koncepciós perek előkészítéséről és fontos lefolyásáról gyűjtött dokumentumokat és interjúkat. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a leghíresebb ügy, a Rajk-per rendezői között Rákosi és Farkas Mihály után rögtön Kádár János következik a bűnösök sorában, megelőzve még Gerő Ernőt is. Például Farkas és Kádár közösen adta ki az utasítást abban a bizonyos sváb villában, hogy Rajkot meg kell kínozni, miután nem sikerült rábeszélniük az együttműködésre. Kádár felelősségét mindmáig elmosták."

Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben

München, 1989. december 23. (SZER, A munka világa) - Hajnal
László Gábor írása következik:

    - A fegyencek, rabok kizsákmányolása nem mai keletű és még
kevésbé kommunista találmány. Az viszont tény, hogy napjainkban a
szocialistának nevezett országokban szigoró következetességgel a
bűntetés súlyosbítása gyanánt alkalmazzák a kötelező munkát.
Elsősorban nem a dolgoztatásuk tűnt helytelennek, sokkal inkább a
hozzáfűzött magyarázat elgondolkodtató miszerint, a nevelésük
érdekében kell hasznos cselekvésre bírni őket, mert már a börtönök
atyja John Howard is azt hangoztatta a XVIII. század végén: "tedd
szorgalmasakká az embereket és becsületesek lesznek".

    Szépen csengő kijelentés ez, csupán az a baj vele, hogy nehezen
megvalósítható óhaj marad, hiszen a munka kényszer jellegének érzete
nem pusztán a börtönben kezdődik, de a naplopás általában az
elítéléséhez vezet és a fegyintézetbe kerülve már nincs húzódozás,
tessék-lássék pecsmegelés. Érdekes körforgás ez és ha a
magyarországi helyzetet vizsgáljuk, rögtön szembeötlik az a
kérdőjel, hazánkban a rabnak joga, vagy kötelessége a munkavégzés?
Egy 1946-os rendelettel kezdetét vette a kényszermunka intézménye és
1949 óta börtönvállalatok is, a tervgazdálkodás általános szabályai
szerint, a tervutasításoknak megfelelően dolgoztatnak -
következésképpen a cél nem a nevelés, sokkal inkább a termelés. Hogy
mit kapnak ezért cserébe? Évtizedeken át főleg találgatni lehetett
és a szabadulók elbeszéléseire hagyatkozni atekintetben, hogy mennyi
induló tőkével kezdhetnek új életet. A Gyorsuló idő sorozatban
1987-ben napvilágot látott: Szervezett dilemmánk a börtön című
kötetében Lukács Tibor, pendítgeti a problémákat - de túl sok
ismeretlen adatot nem közöl. Annál több tényt lelhetünk a Figyelő ez
év november 23-iki számában olvasható elemzésben, Hajnóczy Árpád
közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás
vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd
forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307
milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió
forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint
áramlott vissza.


1989. december 23., szombat


Vissza »


- Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben - 1.folyt.

A helyzet az, hogy a bűntetés-végrahajtás valószínűleg a teljes
foglalkoztatási kényszer miatt egyszerűen bérbe adja az elítéltek
munkaerejét - bérlő pegig jócskán akad, nem rossz üzlet ez az állami
vállalatoknak. Így jóval olcsóbban jutnak munkaerőhöz, bár az is
igaz ez a munkaerő többnyire gyengén képzett és a termelésben
alig-alig érdekelt.

A börtönök forgalma évente körülbelül 40 ezer fő és ezek 92
százaléka végez fizikai munkát, javarészt alacsonyan kvalifikált
tennivalókat kapnak. Labda és ágynemű varrás, géz és kötél készítés,
de kerülhetnek bútorüzembe, konzervgyárba, gabona és
gyümölcstermelésbe, állattenyésztésbe, vasműbe. Az idézett cikkből
azt is megtudhatjuk, hogy a rabkeresetből először is levonják a
tartási díjat, naponként 47 forintot, aztán a 43 százalékos
társadalombiztosítási járulékot, kifizetnek az elítéltnek 60
forintot és a többiből a bérként kapott 800-1200 forintos napi
illetményből nyereség lesz. A börtönigazgatók évenként 300-400 ezer
forint prémiumot is kaphatnak. Jövedelmező állás ez, s akik szóvá
teszik, mint Tolnai Kálmán nyugalmazott ezredes, azokat sietve
menesztik, fenyegetésekkel igyekeznek hallgatásra bírni a
visszaélések fátylait lebegtetőket.

Félreértés viszont ne essék. Nem a rács mögé került bűnözők
fogadatlan prókátoraként mondogatjuk, hogy mily embertelen
cselekedet a dolgoztatás. Széndékunk éppen az ellenkező, nem a
kötelező munkavégzést vétózzuk, hanem az olyan robotoltatást, hogy a
többéves szabadságvesztésüket letöltők is alig néhány ezer forinttal
kerülnek utcára, amiből kénytelenek kihúzni az első fizetésükig.

Nem véletlen, hogy a férfiaknál, hatvan, a nőknél 40 százalék
volt visszaeső 1988-ban. A pálhalmi börtönben idén november 9-ikén
több száz elítélt sztrájkkal tiltakozott az alacsony munkabérek
miatt, hiszen a kézhez kapott 60 forintból még spájzolni is alig
lehet, nem hogy takarékoskodni. Ha netán mégis bankbetétet váltanak
azt a bűntetés-végrahajtás kezeli, de a kényszerűségből tartósan
lekötött összeg kamatait nem a rabok kapják, annak lábakél.


1989. december 23., szombat


Vissza »


- Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben - 2.folyt.

Ez az igazi kiszolgáltatottság, a joggal pellengérre állítandó
tisztességtelenség, ami persze a bő négy évtizeden át létező
börtönorzságban nem egyedi eset. Az 1945-ös népbírósági ítéletek
sokasodásától napjainkig sok százezren tapasztalhatták meg az
internálások, kitelepítések borzalmait. Milliókat sápolhattak
békekölcsönökkel, levonásokkal, kommunista műszakokkal, túlórákkal,
normarendezésekkel, és most az ország lakosságát egyötödét kitevő
nyugdíjasok kerülnek a megélhetés mezsgyéjére. Egy végig dolgozottt
élet után kell nyomorogniuk. Mind gyakoribb eset, hogy az éhező,
kitaszítottak, hajléktalanok, kisebb svindlik elkövetésére
vetemednek, mert szeretnének a biztonságot jelentő börtönbe kerülni,
ahol van étel, saját ágy. Az pedig oly mindegy, hogy éhbérért,
rácsok mögött vagy azon innen kell dolgozniuk. +++


1989. december 23., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal


SZER hallgató telefonüzenete:

"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD