|
|
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (1. rész)
|
1990. szeptember 4., kedd - Napirendre tűzték a Szabad
Demokraták Szövetsége által előterjesztett önálló törvényjavaslatot
a Belügyminisztérium egykori III/III-as ügyosztályának állományába
tartozó, illetve nyilvántartásában szereplő ,,szigorúan titkos,,
állományú tisztek és hálózati személyek adatainak kezeléséről,
sürgősségi tárgyalását azonban 136 nem, 124 igen szavazattal, 11
tartózkodás mellett elutasították - ezzel kezdődött az Országgyűlés
rendes ülésszakának keddi munkanapja.
Az SZDSZ törvényjavaslatához Hack Péter fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a kétharmados törvényjavaslat elfogadtatásával szeretnék elérni, hogy a közéletben, a politikában a jövőben ne vegyenek részt olyan személyek, akik az elmúlt rendszerben a rossz emlékű politikai rendőrség kötelékéhez tartoztak. Az egykori III/III-as ügyosztályon részben titkos belügyi állományban lévők dolgoztak, azaz a Belügyminisztérium alkalmazottai voltak, de ez környezetük előtt ismeretlen volt. Az ügyosztályhoz tartozók másik köre az úgynevezett ,,hálózati személyeké,,, akik hosszabb-rövidebb időn keresztül, de rendszeresen ügynökként tevékenykedtek. Ugyanakkor a törvényjavaslat elfogadásával egy jelenleg még szabályozatlan kérdést sikerülne jogszerűen megoldani. Ha azonban ez nem történik meg, megmarad egy olyan politikai bomba, amelynek gyújtózsinórja a Parlamenten, sőt az országhatáron kívüli erők kezében is van. Ezért szeretnének olyan szabályokat, garanciákat beépíteni, amelyek lehetetlenné teszik e bomba felrobbantását, a kibontakozó demokrácia megtorpedózását. Fontos szempont az is, hogy senki ne kerülhessen gyanúba, aki ellen nincsenek bizonyítékok, senkit ne lehessen megalapozatlanul üldözni. A sürgősségi tárgyalást indokolva kifejtette, hogy a törvényjavaslatban érintett személyek közül többen polgármesterként tevékenykedhetnek majd a választásokat követően. Ha azonban még a választásokat megelőzően elfogadják a törvényjavaslatot, az érintetteknek még tisztségük betöltése előtt lehetőségük adódna a visszavonulásra. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 12:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (2. rész)
|
Ugyancsak a napirend előtt kért szót Borz Miklós (FKgP), aki azt kifogásolta, hogy az önkormányzati választások kapcsán ,,postázott,, ajánlócédula nem tartalmazza azt a szerinte nem elhanyagolható kérdést, hogy a jelöltet melyik párt javasolja. Véleménye szerint enélkül a pártok nem állíthatnak listát. Arra kérte az illetékeseket, hogy az ajánlócédula tartalmát vizsgálják felül, nehogy a választások tisztasága megkérdőjelezhető legyen egy adminisztratív hiba miatt.
A képviselők ezt követően tértek rá a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat részletes megvitatására. A téma jószerivel a két, egymással szemben álló párt politikai csatározásává ,,szelidült,,. A vita azonban korántsem volt csendes, az MDF és az SZDSZ frakciójának tagjai többször is eltértek a tárgytól, nem az eredeti javaslattal, hanem a másik fél felszólalásával, érveinek cáfolatával foglalkoztak. Kiderült az is, hogy egyes képviselők maguk is pályáznak a polgármesterségre, az őszinteség azonban újabb vádaskodásokat szült. Varga János (MDF) megengedhetetlennek tartotta, hogy a törvényhozás egyes képviselők ambíciójához szabva végezze munkáját.
Az eltérő nézetek ezúttal is a polgármesteri tisztséggel kapcsolatos összeférhetetlenségi kérdések mentén rajzolódtak ki a legmarkánsabban. A vitát az önkormányzati bizottság előadója, Böröcz István vezette be. A testület legalaposabban kifejtett álláspontja szerint: a polgármester ne lehessen tagja, részvényese annak a gazdasági társaságnak, amelyben az önkormányzat, illetve az általa alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet tagként, részvényesként vesz részt. Az SZDSZ frakcióvezetője, Tölgyessy Péter fenntartotta korábbi véleményét: a polgármesterek jogállásának pontos szabályozása elengedhetetlen, enélkül ugyanis a leghitelesebb, legsikeresebb emberek nem láthatnak garanciát arra, hogy gond nélkül elvállalhassák e hivatást, majd visszatérhessenek korábbi foglalkozásukhoz mandátumuk lejárta után. Szerinte az összeférhetetlenséget a képviselők státuszának megfelelően kell szabályozni. A polgármesterek pártosságának elvetését teljességgel elfogadhatatlannak nevezte, mert mint mondta: nem várható el, hogy a győztes megtagadja azt a pártot, politikai csoportosulást, amely őt támogatta. Kifogásolta azt is, hogy a törvénytervezet a munkajog rendes szabályait akarja mereven alkalmazni a polgármesterekre, jóllehet e szabályozás rendkívül elavult. A polgármester felelőssége tisztán politikai s nem munkajogi természetű, így e szabályok e közjogi tisztségre nem lehetnek mértékadóak. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:12
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (3. rész)
|
Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) azzal érvelt, hogy a törvénytervezet jelen formájában óhatatlanul érinti a polgármesterek jogállását, amennyiben megtiltja a parlamenti képviselőséget. Ha e kérdés eldöntésében az Országgyűlés az egyszerű többség mellett foglal állást, s nem kétharmados aránnyal szavaz, az SZDSZ az Alkotmánybírósághoz fordul - jelentette ki. E kijelentés kapcsán Kónya Imre, az MDF frakciójának vezetője hosszasan fejtegette, hogy ez a felvetés megbukna az Alkotmánybíróság előtt. A jogértelmezési vitát elkerülendő, Tölgyessy Péter javasolta, hogy ezt a polémiát esetleg majd az Alkotmánybíróság előtt folytassák le, azzal ne a plénumot terheljék.
A kormánypárti képviselők a tervezet védelmében szóltak arról, hogy a képviselőtestületre kell bízni annak eldöntését: a polgármester megtarthatja-e korábbi munkaviszonyát, vagy milyen mellékállást vállalhat. Újólag leszögezték, hogy a polgármesteri tisztség nem kötődhet szorosan a pártokhoz. Az önkormányzati rendszert jószerivel a semmiből kell megteremteni, s ez rengeteg energiát követel a leendő polgármestertől, pártbeli tevékenysége növelheti túlterheltségét. Az egyik MDF-es képviselő szerint a szabad demokraták által a polgármesteri fizetéseket meghatározó bértáblázat kidolgozása megkötné az önkormányzatok kezét, csökkentené mozgásterüket. Király B. Izabella (MDF) annak a véleményének adott hangot: ha a Parlament úgy dönt, hogy a polgármester országgyűlési képviselő is lehet, ,,szegénységi bizonyítványt,, állít ki a magyar népről. E határozat ugyanis azt sugallná, hogy a népnek nincsenek megfelelő káderei e posztok betöltésére. Szentágothai János (MDF) ugyanakkor megfontolásra ajánlotta, hogy esetleg a 30 ezernél kisebb lélekszámú települések polgármesterei vállalhassanak képviselőséget. A képviselőséget tiltó szabályt Elek István (MDF) szerint sem kellene kikötni, arról a képviselőtestületnek kellene határoznia.
A vitát az ebédszünet szakította félbe, szünet után interpellációkkal folytatódott az ülés. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:15
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (4. rész)
|
A kedd délután a kialakult munkarendnek megfelelően az interpellációkkal telt el. Elsőként Iván Géza (FKgP) kérdezte az ipari és kereskedelmi minisztert a Diósgyőri Gépgyár sorsáról. Kezdeményeznek-e csődeljárást, avagy megfelelő technológiai, vezetési és káderváltoztatással tovább kívánják-e üzemeltetni a gyárat? A vállalati tanáccsal felvették-e már a kapcsolatot a szükséges döntések meghozatala érdekében? A minisztérium megkapta-e azt a vállalat megmentését, talpraállítását szolgáló tervezetet, amelyet egy szakértői közösség dolgozott ki?
Bod Péter Ákos válaszában leszögezte, hogy a tárca minden konkrét vállalati ügyben a helyzetnek megfelelő megoldást javasol. A Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatójával folytatott konzultációkat követően intézkedett arról, hogy Kovács Zoltán vezérigazgatót szeptember 15-i hatállyal felmentsék. Ez az ország egyik legnagyobb egyedi gép-, berendezésgyártó vállalata, 1988 óta veszteséges, az idén gyakorlatilag fizetésképtelenné vált. A jelenlegi vezérigazgató másfél-két éve foglalta el posztját, és programot is készített a kilábalásra, ám a tendenciát nem volt képes megfordítani. Miután a vállalat számára banki vagy költségvetési segítséget nem lehet előirányozni, megindult a felszámolási eljárás. Ez azonban nem jelenti tízezer munkahely összeomlását, a vállalat teljes tevékenységi körének megszűnését. A gépgyár vezetését a közeljövőben kijelölendő miniszteri biztos veszi át, aki köteles javaslatot kidolgozni a vállalat jövőjére vonatkozóan, figyelembe véve a DIGÉP műszaki kollektívájának, szakmai közéletének és minden segítőkész dolgozójának ötleteit, elgondolásait.
A miniszteri választ mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta.
Vargáné Piros Ildikó (független) azért interpellált a földművelésügyi miniszterhez, mert a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek támogatásának megvonása véleménye szerint katasztrófahelyzetet idéz elő, ellehetetleníti az egyébként eredményesen gazdálkodó szervezeteket és kistermelőket egyaránt. A képviselőnőt az érdekelte: mi lesz a legtöbb terhet viselő, mégis kiszolgáltatott, mostoha körülmények között élő emberekkel? Modellezték-e, mi lesz a rossz minőségű föld miatt mintegy négyszáz faluban csődbe menő mezőgazdasági üzemekkel, az ott dolgozókkal, hiszen ezekben ez az egyetlen gazdasági erő, munkalehetőség? Történtek-e számítások arra, milyen hatással lesz ez az exportra és a belföldi ellátásra? Készült-e központi program e hatások ellentételezésére? Miképpen képzelik el a szociális és családi gondok, a növekvő bűnözés kezelését ezekben a térségekben? (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (5. rész)
|
Hogyan prognosztizálják a jövő évi élelmiszerárak alakulását? Hogyan képzelik el ezekben a térségekben és ebben a közigazgatási környezetben a kisgazdaságok, farmergazdaságok kialakulását és fejlődését?
Sárossy László államtitkár válaszában hosszasan ecsetelte, hogy a kormány miért kényszerült a nemcsak az élelmiszergazdaságot érintő intézkedéscsomag bevezetésére. Beszélt a minisztérium céljairól is. Mondandójának lényege abban foglalható össze, hogy ebben a szektorban is a megteremtendő piacgazdaság feltételeit szükséges kialakítani, legyen szó az élelmiszerárakról, vagy a kisgazdaságok, farmergazdaságok kialakulásáról.
A választ a képviselőnő nem fogadta el, mondván: az annyit ér, mint ,,halottnak a csók,,. Ám, ahogy az már lenni szokott, a kormánypárti többség elfogadta Sárossy László válaszát. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:21
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (6. rész)
|
Füzessy Tibor az iskolai hitoktatás tárgyában interpellált a művelődési és közoktatási miniszterhez. A képviselő annak magyarázatára kérte a tárca vezetőjét, hogy az egyházakkal kötött júniusi megállapodást követően miért született azzal szinte teljesen ellentétes útmutató az oktatási intézmények számára.
Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter elöljáróban leszögezte: a minisztérium álláspontjának alakulását nem az a vita, az a közhangulat változtatta meg, amely a hitoktatás bevezetését övezte. Elmondta: a fakultatív hitoktatásra lényegében évtizedek óta lehetőség volt, más kérdés, hogy ezt az iskolák nem gyakorolhatták. A tárca vezetője a hitoktatók tantestületi tagsága kapcsán szólt arról, hogy azt általános érvénnyel nem lehet kimondani. Fontosnak tartotta ugyanakkor, hogy a hitoktatót az iskola tekintse pedagógiai partnernek. A miniszter szerint a továbbtanulás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a hitoktatás tényét rögzíti-e a bizonyítvány, avagy sem. A helyzetet a minisztérium a tapasztalatok alapján rendezi majd véglegesen jogilag. A hitoktatók bérezését - az egyházak számára, illetve azok közreműködésével - a központi költségvetésnek kell biztosítania. Az erre vonatkozó igények felmérése szeptember végéig készül el. A miniszter végezetül kijelentette: a hittanoktatás bevezetése - elsősorban vidéken - a demokrácia nagy erőpróbája lesz. Az útmutató - a közvetlenül érintettek egyeztetése után - nem csorbítja senkinek sem az érdekeit. Elsődleges célja a hitoktatás eljuttatása az iskolában azokhoz, akik azt igénylik.
A képviselő és a plénum is elfogadta a miniszter válaszát.
Hága Antónia és Novák Rudolf SZDSZ-es képviselők a polgári védelmi szervezet átszervezése és a tűzoltósági feladatok ellátása tárgyában interpellált a belügy-, illetve a honvédelmi miniszterhez. Hága Antónia, az interpelláció előterjesztője a polgári védelmi szervezet átszervezése kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy az országban egyetlen olyan egységes szervezet sincs, amely nagyobb méretű katasztrófa elhárítására alkalmas lenne. E feladatra a polgári védelmi szervezet sem volt alkalmas, s azzal, hogy a BM felügyelete alá került, a helyzet nem változik. A Belügyminisztériumhoz tartozó tűzoltóság a polgári védelem átvételével csak terheket vett a vállára, ugyanakkor helyzete jottányit sem javult. A tűzoltókat a különleges feladatok ellátásakor semmiféle pótlék nem illeti meg, anyagi helyzetük siralmas. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 16:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (7. rész)
|
Az interpellációra adott válaszában Morvay István belügyminisztériumi államtitkár elmondta: megkezdődött az egységes katasztrófaelhárítási rendszer kialakítása. A tervezet az első beavatkozásra alkalmas szervként a tűzoltóságot tünteti fel. Az új feladatrendszer kidolgozása során tisztázódik az is, mennyiben indokolt a polgári védelem egyfajta katonai jellegű irányítása. A tűzoltóság anyagi, technikai, erkölcsi helyzetének javítása a tárca eltökélt szándéka; a minisztérium 25 százalékos bérfejlesztésben gondolkodik. A Belügyminisztériumnak nem a sztrájkjog megvonását kell kompenzálnia a tűzoltók körében, ahhoz kell megteremteni a feltételeket, hogy anyagi helyzetük javításával ne legyen igényük a sztrájkra.
A két interpelláló képviselő nem, a Ház viszont elfogadta a választ.
Pelcsinszki Boleszláv (SZDSZ) a mezőgazdasági termelők hitelezése tárgyában interpellált a földművelésügyi és a pénzügyminiszterhez. A képviselő hangoztatta, hogy a mezőgazdasági termelőknek egyre nagyobb nehézséggel kénytelenek megküzdeni, a kistermelők nem egy esetben uzsorakölcsönre kényszerülnek. Az üzemeket adósságok fojtogatják, számukra lassan elérhetetlen vágy egy-egy új gép, a szükséges üzemanyag, illetve a műtrágya beszerzése. A képviselő arról tudakozódott, hogy a kormány tervezi-e kedvező hitelkonstrukció kidolgozását a mezőgazdasági kistermelők számára, esetleg a külföldi hitelek egy részének felhasználásával. Lát-e lehetőséget arra, hogy az eladósodott, de kilábalásra képes szövetkezetek hozzájuthassanak kedvezményes, hosszú lejáratú hitelhez, s mi a szándék azokkal a nagyüzemekkel, amelyek eredményes működésére nincs remény.
Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár válaszában közölte: a kormány gazdasági programjához illeszkedő agrárprogram részeként várhatóan 1991-től lehetőség lesz arra, hogy az elmaradott agrártérségekben meginduljon a termelés-reorganizációs program. A veszteségeiket folyamatosan növelő nagyüzemek sorsával - ahol az eredményes gazdálkodásra nincs remény és nem kerülhető el a felszámolás - a kormány nem tud foglalkozni. Ez az adósok és a hitelezők ügye. A pénzügyi kormányzat álláspontja szerint az adósságok rendezésében indokolt a pénzintézetek nagyobb mértékű szerepvállalása. Az ott élő tagság új típusú gazdálkodásának megindításához megvannak azok a normatív eszközök, amelyek majd az újrakezdést segítik a kormányprogram keretében. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 16:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (8. rész)
|
Sárossy László földművelésügyi államtitkár véleménye szerint a mezőgazdaság fejlesztésére szükség van egy, a mezőgazdaságot finanszírozó pénzintézet kialakítására. E kérdésben a napokban tárgyalnak a Pénzügyminisztérium illetékeseivel.
A válaszokat a képviselő nem, az Országgyűlés viszont elfogadta. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 16:52
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (9. rész)
|
A szabad szakszervezeti szerveződés esélyegyenlőségének megteremtése érdekében interpellált a miniszterelnökhöz Vass István (SZDSZ). Interpellációjának kiindulópontja Antall József és René Felber svájci külügyminiszter e témában folytatott megbeszélése volt. A képviselő hosszasan ecsetelte a magyar szakszervezeti mozgalom helyzetét, részben igazat adva a miniszterelnöknek, részben cáfolva sommás megjegyzéseit, amelyek szerinte a mai demokratikus szakszervezeti szerveződés létét tagadják, jelentőségét kérdőjelezik meg. Vass István megítélése szerint a kormány látókörének perifériájára szorult a munkavállalók viszonya, a magyar munkásság valóságos helyzete. Fejtegetése végén megkérdezte: ,,Mikor áll a kormány szándékában a munkavállalók jogait biztosító, érdekei védelmének hatékony lehetőségét garantáló törvényjavaslatok előterjesztése? Lesz-e új munkatörvény? Lesz-e érdekvédelmi törvény? Lesz-e elfogadható, a politikai sztrájkot sem kizáró sztrájktörvény? Hozzájárul-e a kormány, hogy a Parlament által kezdeményezett, a SZOT utódszervezeteinek monopóliumaival foglalkozó törvény illetve országgyűlési határozati javaslatok még szeptember 15-e előtt - a kormány kiemelt támogatásával - a Parlament elé kerüljenek, tekintettel a szakszervezeti vagyonnal való manipulációk felgyorsulására, fokozódására?,,
A miniszterelnök megbízásából Szabó Tamás munkaügyi minisztériumi államtitkár válaszolt az interpellációra, mindenekelőtt megmagyarázva, hogyan kell érteni Antall József kijelentéseit. A konkrét kérdések mindegyikére lényegében igennel válaszolt. Azt azonban nem tartotta lehetségesnek, hogy a nyugat-európai demokráciák gyakorlatától eltérve hazánkban bevezessék a politikai sztrájkjogot.
Mivel a képviselőnek fenntartásai voltak az elhangzottakkal szemben, ezért a választ - ellentétben a plénummal - nem fogadta el.
Írásban is és szóban is válaszolt Roszik Gábor (MDF) korábban elhangzott interpellációjára Sárossy László. Ez az interpelláció a gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont (ÁTK) kezelésében lévő gödöllő-isaszegi tórendszerrel és a tóparti telkekkel kapcsolatos visszaélésekkel foglalkozott. A terjedelmesre sikeredett válaszból kitűnt, hogy az ÁTK-ügyletek minden nyilvánosság elé tárt részlete igaznak bizonyult, sőt további szabálytalanságokra is bukkantak az ügyben vizsgálatot folytatók. A visszaélés lényege, hogy az ÁTK jogszabályt sértő bérleti szerződéseket kötött e tavak használati jogára, több esetben reális bérleti díj megállapítása nélkül. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 18:12
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (10. rész)
|
Fiktív vételárért eladta az állam kizárólagos tulajdonában lévő egyik, több mint hathektárnyi területű tavat a hozzá tartozó mezőgazdasági rendeltetésű, több mint háromhektáros földterülettel együtt. Emellett nevetséges áron - négyzetméterenként 50 forintért - adott el 1987 decemberében 2470 négyzetméternyi területet Grósz Károlynak. Ez az adásvétel jogszerű volt, legfeljebb a vételár miatt lett volna megtámadható a szerződés, erre azonban a határidő letelte miatt már nincs lehetőség. Hasonló a helyzet Király András volt MÚOSZ-főtitkár esetében, aki a vásárláskor korábbi bérlőként előnyben részesült, ő viszont négyzetméterenként 20 forintért vásárolta meg - Grósz Károllyal egy időben - telkét. Gödöllő belterületén 13 teljesen közművesített telket adtak el 1989 novemberében ugyancsak négyzetméterenkénti 50 forintos áron.
A minisztérium felszólította az ÁTK-t a szabálytalan szerződések módosítására, s miután ez nem történt meg, már júliusban pert indított a szerződések érvénytelenségének megállapítása érdekében. Egyidejűleg hanyag kezelés bűncselekményének esetleges lehetősége miatt megkereste a legfőbb ügyészt. Az ingatlanok elidegenítése és a horgásztavak jogellenes bérletével összefüggő mulasztások miatt fegyelmi eljárás indult az ÁTK főigazgatója és gazdasági igazgatója ellen. A fegyelmi vizsgálat augusztus 10-én lezárult, megállapítása szerint mindketten fegyelmi vétséget követtek el.
Roszik Gábor további adalékokkal egészítette ki a visszaélések sorát. Emellett sérelmezte, hogy interpellációjának tárgyalására nem az elfogadott napirendnek megfelelően, elsőként került sor, hanem akkor, amikor a televíziós közvetítés már befejeződött. Megítélése szerint ez olyan horderejű ügy, amelyet példaértéke miatt, s mert nem egyedi eset, a legszélesebb nyilvánosság elé kell tárni. Úgy vélte, hogy a sorrendcsere szándékosan történt, és kérte a soros elnököt: derítse ki, mi volt ennek az oka.
Dornbach Alajos e megjegyzésre reagálva kijelentette: a szándékosság ez esetben képtelenség, egyébként pedig az Országgyűlés legalább kétórányi késésben van eredetileg tervezett programjához viszonyítva. A minisztériumi választ egyébként mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta.
A törvényhozási munka hét kérdéssel folytatódott volna, ám öt képviselő - tekintettel az idő előrehaladtára, és mert a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatról még e napon dönteni kellett - kérdését a jövő hétre halasztotta. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 18:13
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (11. rész)
|
Két fideszes képviselő viszont sürgősnek tartotta kérdése megválaszolását. Wachsler Tamás a Szabadság téri volt trianoni emlékmű teljes körű visszaállításának szándékával összefüggésben arról faggatta a honvédelmi minisztert: szerencsés-e, ha egy hivatalos kormányzati képviselő a jelenlegi politikai helyzetben olyan félreérthető gesztust tesz, mint Raffay Ernő honvédelmi államtitkár, aki elvállalta az emlékmű-alapítvány elnöki tisztét? Ennek az emlékműnek a felállítása, beleértve az eredeti Mussolini-idézetet is arról, hogy a békeszerződések nem örök időkre szólnak, egybeesik-e a minisztérium és a kormány hivatalos politikájával? Ha pedig nem, akkor levonják-e az eset politikai konzekvenciáit?
Für Lajos honvédelmi miniszter elöljáróban leszögezte: semmiféle jogszabály vagy egyéb rendelkezés nem zárja ki, hogy a honvédelem kötelékébe tartozó polgári vagy katonai személy ne vehetne részt különböző társadalmi egyesülések, szervezetek munkájában, ide értve a politikai pártokat is. A szolgálati szabályzat kizárja viszont, hogy ezekbe az egyesülésekbe, szervezetekbe, pártokba bevigye a szolgálati viszonyából származó ismereteit, és fordítva. Ezután hosszasan fejtegette a kormány álláspontját a múlt, a történelmi események valóságos megítéléséről, mondván: esetleg arról lehet vitatkozni, hogy az említett emlékművet eredeti komplexumában, netán korszerűsítve állítsák helyre vagy új, valóban a jelen kor szellemét kifejező emlékmű létesüljön. Végül pedig kijelentette, hogy politikai konzekvenciák levonására nincs szükség.
Molnár Péter rövid és konkrét választ várt arra a kérdésére: helyesli-e a miniszterelnök, ha a sajtóprivatizáció során a szerkesztőség kizárásával vagy a szerkesztőség jelentős többségének akarata ellenére tárgyalnak és kötnek szerződést. (A képviselő konkrétan a Magyar Nemzet esetéről beszélt, szerinte ugyanis ez az eset éppen hogy erőszak a nyilvánosság ellen.)
Antall József nevében Katona Tamás válaszolt, részletesen elemezve a kormány privatizációs törekvéseit. Hosszabb időt igénybe vevő válasza végén öt mondattal tért ki a képviselő kérdésére. Elmondta: a Magyar Nemzet privatizálása 1990. január 12-én a Magyar Nemzet Kft. megalapításával megtörtént. Az alapítói jogokat ez a gazdasági társaság gyakorolja. A privatizálás menetében folyamatosan részt vett a szerkesztőség, és a létrehozott újságírói alapítvány is. A kft. ügyvezetőjét a szerkesztőség javaslata alapján választotta meg a közgyűlés, és ugyancsak az újságírók választották meg a főszerkesztőt és a vezető munkatársakat. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 18:26
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (12. rész)
|
A külföldi tőke bevonásáról a szerkesztőség kizárásával semmiféle tárgyalást nem folytattak, ez nem is lett volna helyes - hangsúlyozta Katona Tamás. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 18:27
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (13. rész)
|
Az interpellációk és a kérdések elhangzása után - mivel a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat részletes vitájához érdemben több képviselő már nem szólt hozzá - megkezdődött a szavazás a törvénytervezethez kapcsolódó módosító javaslatokról. Az alkotmányügyi, valamint az önkormányzati bizottság együttes jelentése 31 pontban sorolta a módosításokat. A szavazási procedúra ennek megfelelően csaknem másfél órán át tartott, ám mint utóbb kiderült, alapvető hiba csúszott a szavazásba: a polgármesterek munkaviszonyával összefüggésben ellentétes passzusok kerültek a törvénybe. A képviselők ugyanis megszavazták, hogy megválasztásuk napján szűnjön meg a polgármesterek fennálló munkaviszonya, ám döntöttek arról is, hogy a polgármestert megbizatásának idejére vagy annak egy részére a munkáltató köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni. Az ellentmondás lényege: olyan személyt, akinek megszűnt a munkaviszonya, nem lehet fizetés nélküli szabadságban részesíteni. A plénum végül azzal a kitétellel fogadta el a törvényjavaslat egészét, hogy a kormány még ezen a héten benyújtja - immár törvénymódosításnak számító - jogszabálymódosító indítványát, s az a parlamenti bizottságok véleményezése után az Országgyűlés jövő heti plenáris ülése elé kerülhet sürgősséggel. A képviselők a törvényjavaslatot, a már megszavazott módosító indítványokkal együtt 149 igen, 93 nem szavazattal, 4 tartózkodás mellett fogadták el.
A törvény 1990. szeptember 30-án lép hatályba. A módosítások nyomán elfogadott jogszabály szerint a tanács elnökének munkaviszonya a polgármester megválasztásáig tart. A polgármesternek hivatalba lépésekor, illetőleg megbizatása lejárta után 30 napon belül vagyonnyilatkozatot kell tennie. Amennyiben munkaviszonya képviselőtestület megbizatásának lejártát követően szűnik meg, hat havi alapbérének megfelelő összeg illeti. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatban a törvény kimondja: a polgármester nem lehet országgyűlési képviselő, s pártban tisztséget nem viselhet. A rendelkezés ugyanakkor nem zárja ki, hogy a polgármester a párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést vállaljon. A képviselőtestület, illetve a megyei közgyűlés hozzájárulhat ahhoz, hogy a polgármester egyéb kereső tevékenységet folytathasson. Fontos eleme a törvénynek, hogy a hatszáznál nagyobb lélekszámú településen háromtagú bizottság tegyen javaslatot az összeférhetetlenség kimondására. A polgármesteri fizetések kapcsán a törvény úgy rendelkezik, hogy Budapest főpolgármestere munkabérének felső határa a miniszteri fizetés száz százaléka legyen.
Az Országgyűlés rendes ülésszakának keddi munkanapja e törvény meghozatalával befejeződött. (MTI)
1990. szeptember 4., kedd 19:14
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|