|
|
|
|
Gazdaságunk
|
-----------
München, 1990. szeptember 11. (SZER, Magyar híradó) - Tegnap már beszéltünk róla, hogy Budapesten tárgyal a Világbank beruházási csoportja, és tőlük függetlenül amerikai üzletemberek is. Tudjuk, kedvezően ítélik meg hosszú távon hazánk gazdasági helyzetét. A miértre, meg arra, hogyan lehetséges ez, Lengyel Szaniszló keresi a választ:
Sajátos gazdaság a magyar, pontosabban sajátos mindaz, ami térségünkben évtizedeken át tervgazdaság néven szerepelt. Még jól emlékezhetünk azokra az időkre, amikor Kelet-Németországot a világ tizedik gazdasági hatalmaként emlegették, és a nyugati baloldal ebben a mesterséges képződményben látta annak vígasztaló bizonyítékát, hogy a szocializmus azért - lám - van ahol működik; tehát ahol nem, ott rosszul csinálják.
Napjainkban bontakoznak ki igazán az Ulbricht-Honecker-rezsim által okozott károk iszonyatos méretei, amelyek keletkezése közben Nyugat-Németország évente márkamilliárdokat pumpált az NDK-ba. Ehhez képest Magyarországot valóban nem sikerült teljesen tönkretenni, ami azonban nem a Rákosi-Kádár-vonulat érdeme. A bár tántorgó, de mégiscsak talpon maradás a magyar leleményességének és önkizsákmányolásának köszönhető.
A jelenlegi állapotokat egyébként joggal történelmietlenül szemlélő nyugati üzletemberek egy része - mint erről a mostani budapesti konferencia is tanúskodik - derűlátó, és a helyzet javulására számít. Teszi ezt annak ellenére, hogy az elmúlt hetek, hónapok fejleményei sokat rontottak a kibontakozás esélyein. Mint a budapesti Pénzügyminisztérium egyik vezető tisztviselője mondta: az olaj árának emelkedése, az aszály és a KGST-n belüli kereskedelem összeomlása az idén legalább 100 milliárd forint veszteséget fog okozni a magyar nemzetgazdaságnak. (folyt.)
1990. szeptember 11., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gazdaságunk - 1. folyt.
|
Mindeközben nyugati adósságállományunk nem csökken, s a piaci kilátások sem lesznek rózsásabbak. Reményt az öngerjesztett konjunktúrához lehetne fűzni, ám ennek feltételrendszerével kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
Bod Péter Ákos, a kormány gazdasági fő stratégája szerint a koalíció nem a sokkterápiára kapott felhatalmazást a választóktól idén tavasszal. Antall József miniszterelnök is arról beszélt a nyugati pénzemberek előtt, hogy 3-4 évre van szükség a termelőkapacitás több mint a felének magánkézbe való juttatásához.
Vannak, akik ezt a privatizációs ütemet lassúnak tartják. Azzal érvelnek, hogy az állami tulajdonban lévő nagyüzemeket egyszerűen nem lehet talpra állítani, amíg léteznek, csak nyelik a pénzt, amelyet másutt hatékonyabban lehetne befektetni.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az állami tulajdon léte, túlsúlya lélektanilag is taszító hatással van a külföldi tőkére, mert indokoltan vagy indokolatlanul azt sugallja, hogy a demokratikusan megválasztott kormány sem tudott teljesen szakítani a régi beidegződésekkel, lelke mélyén legalábbis etatista.
Végezetül pedig a lassú, fokozatos privatizáció ellen hozható föl az az érv is, hogy ma már Magyarországnak vetélkednie kell szomszédaival a külföldi beruházásokért; helyzeti előnye az eddig alkalmazott módszerekkel egyszerűen nem tartósítható.
Mindezen argumentumokkal szemben a kormány joggal mutathat rá arra, hogy a válságméretekben alacsonynak mondható inflációs ráta, a munkanélküliek viszonylag csekély száma, a kedvező kereskedelmi mérleg és a közös vállalkozások meredeken emelkedő görbéje az eddigi gazdaságpolitika helyességét igazolja. A lakosság - mondta az iparügyi miniszter - fáradt, nem bírná el a gyorsítást. (folyt.)
1990. szeptember 11., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gazdaságunk - 2. folyt.
|
Csakhogy Európa, amely felé törekszünk, nem vár. 1992, az egységes európai piac megteremtésének esztendeje nyakunkon van. Ennek a ténynek persze nem kapkodásra, hanem a prioritások egyértelmű kijelölésére kellene ösztönöznie a kormányt és az egész törvényhozást.
A kézenfekvő prioritások közé tartozik a tulajdonviszonyok következetes és azonos elveken nyugvó rendezése, legyen akár földről, házról vagy termelőüzemről szó. Ez az öngerjesztett konjunktúra alapfeltétele és annak biztosítéka, hogy a magyar vállalkozók ne maradjanak hátrányban a külfödiekkel szemben. +++
1990. szeptember 11., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|