|
|
|
|
Ellenzék az MSZMP-n belül is?
|
----------------------------- München, 1989. szeptember 25. (SZER, Magyar híradó) - Míg Pozsgay Imre az olasz televíziónak adott interjújában arról beszélt, hogy az MSZMP új neve Szocialista Párt lesz, addig a budapesti pártértekezleten nem javasolták a névváltoztatást. Lehet, hogy ott nem nézték az olasz televíziót? Pozsgay ugyanis azzal is fenyegetőzött, hogy ha a kongresszuson nem a reformerek győznek, akkor kilép az MSZMP-ből. Persze, ha megválasztják köztársasági elnöknek - és ezt már én fűzöm hozzá -, akkor valahonnan ki kell lépnie. Igaz, jelölőt is kell találnia. Szóval a helyzet bonyolult. - Hogyan látja mindezt kiküldött munkatársunk, Kasza László Budapestről: - Nem, azt nem mondhatjuk, hogy az MSZMP véka alá rejti vajúdását, nyilvánosan az egész társadalom szeme láttára kínlódik. A kimenetel korántsem világos: vagy szétválik, esetleg több csoportra is, vagy pedig megmarad látszatra egységes pártnak. De bármi történik, a jövője bizonytalan. A hét vége eseményei megint egyszer hangsúlyozták ezt a dilemmát. A megyei és fővárosi pártfórumok, egyes politikusok és csoportok nyilatkozatai az ellentéteket világosan mutatják, de hogy melyik csoport az erősebb, nos azt nem igazán. Pusztán látszatra azt mondaná az ember, hogy a hét végén a konzervatív irányzat volt erősebb - talán nem, de hangosabb mindenesetre. Több fórumon nagyobb számú képviselő szavazott például a párt munkahelyekről történő kivonulása ellen, mint mellette. Ugyanígy a név-megtartók csoportja is nagyobb volt, mint azoké, akik azt mondták, mint például Pozsgay Imre, hogy tabula rasa-ra van szükség, vessék le a nevet amennyire lehet a rossz emlékeivel együtt. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZMP-ellenzék - 1. folyt.
|
Pozsgay egyszerűen szocialista pártot akar. Mások, például a nógrádiak, ahol Grósz Károly volt a főszereplő, ragaszkodnak az MSZMP megjelöléshez. Tagadhatatlan, ez utóbbi magatartásban van valami becsületes vállalása a múlt bűneinek, de egyfajta megújulásra aligha serkenti a pártot. A mai központi bizottsági ülés, amelyről nem lesz szokásos sajtótájékoztató, legfeljebb csoportosítani tudja ezeket a véleményeket, nézeteltéréseket. Súlyozásukra már csak a szeptember 6-ikán kezdődő pártkongresszus lesz hivatalos. De már élesben megy. Nem valószínű, hogy Pozsgay Imre véletlenül időzítette az olasz rádiónak adott interjúját és annak közzétételét a Központi Bizottság ülésének előestéjére. Ebben közölte, hogy amennyiben nem a reformkommunisták győznek a kongresszuson, kilép az MSZMP-ből. Aki megy, az automatikusan a gyengébb pozíciójába kerül. Így Pozsgay csak saját magát fenyegethette, ellenfeleit kevésbé. És ez igaz: gyengébbnek érzi magát a reformszárny. Ezen még az sem változtat, hogy az MSZMP elnöksége egységesen visszautasította a Kádár János Társaság Szabad Eurápa Rádiót és a reformkommunistákat egyszerre támadó alapítónyilatkozatát. Ezek a sztálinisták már Grósz Károlynak is ellenségei, így meglehetősen alacsony szintű az a konszenzus, amelyben megegyezett az elnökség. Az MSZMP-n belüli ellentéteket bonyolítja a Szabad Demokraták Szövetségének hét végén hozott határozata is, amelyben népszavazást kérnek négy kérdésben. Ezek: a pártvagyon, a pártok munkahelyi tevékenysége, a Munkásőrség feloszlatása és a köztársasági elnök demokratikus parlament útján történő megválasztása. Ha sikerül 100 ezer aláírást gyűjteni a tegnap elkezdett kampány során, olyan kérdésekben győznek, amelyben az egész MSZMP rosszul jár. A konzervatívok azért, mert az első három kérdésben már elfogadottnak hitt véleményük kerül veszélybe; a reformkommunisták, mert Pozsgay köztársasági elnökké való választása lesz kérdéses. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZMP ellenzék - 2. folyt.
|
A Szabad Demokraták Szövetségének döntése azonban azokat is meghazudtolja, akik váltig állítják: az ellenzéki pártok programja azonos. Ebben a kérdésben például bizonyára nem az. Az SZDSZ döntésével például a Magyar Demokrata Fórum sem ért egyet. Igaz, a Munkásőrség feloszlatásában, a pártok munkahelyekről történő kizárásában és a pártvagyon kérdésében a szabad demokraták oldalán van az MDF, de azt a reformkommunista kérdést mégiscsak támogatja, hogy még ennek a parlamentnek adjanak lehetőséget a köztársasági elnök megválasztására. A Szabad Demokraták Szövetsége - amely ezzel a népszavazási indítvánnyal végleg bedobta kalapját a választási arénába - tudja, hogy a párt csak nyerhet a javaslattal. Még ha nem is jönne össze a népszavazást kikényszerítő 100 ezer aláírás, már 10 ezerrel is arra kényszeríthetik a parlamentet, hogy foglalkozzék a kérdéssel. Annak, aki most azt mondja, hogy a szabad demokraták profilírozni akarják magukat a javaslattal, bizonyára igaza van. Aki azonban ezt negatívan értékeli, nem igazán jártas egy demokratikus választást megelőző taktikázásban, mert azon túlmenően, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége határozottan tudtára akarja adni mindenkinek, hogy ez az a párt - már mint az SZDSZ -, amely következetesen a Munkásőrség felszámolása, a pártok munkahelyekről történő eltávolítása, a pártvagyon áttekinthetővé tétele mellett van. Eltér véleményük másrészt a köztársasági elnök hatalmát és megválasztási körülményeit illető kérdésekben is. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZMP ellenzék - 3. folyt.
|
Itt térjünk vissza fejtegetésem kezdetéhez: míg a szabad demokraták világos választási lehetőséget kínálnak programjukkal, az MSZMP igyekszik saját gondját a társadalom bajává tenni. A pártállam "az állam én vagyok" mentalitás logikájából nemcsak az következik, hogy a döntéseknél nem kerédezik meg a társadalmat, hanem az is, hogy azok következményeit viszont átruházzák a társadalomra. Az, amit a kommunisták különféle neveken 40 éve tettek a nép ellen, még sokáig érezteti hatását. És ha korábban azt mondtam, hogy az MSZMP a társadalom előtt vajudik, hozzátehetjük - és számlájára. +++
1989. szeptember 25., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|