Rendszerváltás és az MTI

	Ellenzék az MSZMP-n belül is?
----------------------------- München, 1989. szeptember 25. (SZER, Magyar híradó) - Míg Pozsgay Imre az olasz televíziónak adott interjújában arról beszélt, hogy az MSZMP új neve Szocialista Párt lesz, addig a budapesti pártértekezleten nem javasolták a névváltoztatást. Lehet, hogy ott nem nézték az olasz televíziót? Pozsgay ugyanis azzal is fenyegetőzött, hogy ha a kongresszuson nem a reformerek győznek, akkor kilép az MSZMP-ből. Persze, ha megválasztják köztársasági elnöknek - és ezt már én fűzöm hozzá -, akkor valahonnan ki kell lépnie. Igaz, jelölőt is kell találnia. Szóval a helyzet bonyolult. - Hogyan látja mindezt kiküldött munkatársunk, Kasza László Budapestről: - Nem, azt nem mondhatjuk, hogy az MSZMP véka alá rejti vajúdását, nyilvánosan az egész társadalom szeme láttára kínlódik. A kimenetel korántsem világos: vagy szétválik, esetleg több csoportra is, vagy pedig megmarad látszatra egységes pártnak. De bármi történik, a jövője bizonytalan. A hét vége eseményei megint egyszer hangsúlyozták ezt a dilemmát. A megyei és fővárosi pártfórumok, egyes politikusok és csoportok nyilatkozatai az ellentéteket világosan mutatják, de hogy melyik csoport az erősebb, nos azt nem igazán. Pusztán látszatra azt mondaná az ember, hogy a hét végén a konzervatív irányzat volt erősebb - talán nem, de hangosabb mindenesetre. Több fórumon nagyobb számú képviselő szavazott például a párt munkahelyekről történő kivonulása ellen, mint mellette. Ugyanígy a név-megtartók csoportja is nagyobb volt, mint azoké, akik azt mondták, mint például Pozsgay Imre, hogy tabula rasa-ra van szükség, vessék le a nevet amennyire lehet a rossz emlékeivel együtt. (folyt.) 1989. szeptember 25., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- MSZMP-ellenzék - 1. folyt.
Pozsgay egyszerűen szocialista pártot akar. Mások, például a nógrádiak, ahol Grósz Károly volt a főszereplő, ragaszkodnak az MSZMP megjelöléshez. Tagadhatatlan, ez utóbbi magatartásban van valami becsületes vállalása a múlt bűneinek, de egyfajta megújulásra aligha serkenti a pártot. A mai központi bizottsági ülés, amelyről nem lesz szokásos sajtótájékoztató, legfeljebb csoportosítani tudja ezeket a véleményeket, nézeteltéréseket. Súlyozásukra már csak a szeptember 6-ikán kezdődő pártkongresszus lesz hivatalos. De már élesben megy. Nem valószínű, hogy Pozsgay Imre véletlenül időzítette az olasz rádiónak adott interjúját és annak közzétételét a Központi Bizottság ülésének előestéjére. Ebben közölte, hogy amennyiben nem a reformkommunisták győznek a kongresszuson, kilép az MSZMP-ből. Aki megy, az automatikusan a gyengébb pozíciójába kerül. Így Pozsgay csak saját magát fenyegethette, ellenfeleit kevésbé. És ez igaz: gyengébbnek érzi magát a reformszárny. Ezen még az sem változtat, hogy az MSZMP elnöksége egységesen visszautasította a Kádár János Társaság Szabad Eurápa Rádiót és a reformkommunistákat egyszerre támadó alapítónyilatkozatát. Ezek a sztálinisták már Grósz Károlynak is ellenségei, így meglehetősen alacsony szintű az a konszenzus, amelyben megegyezett az elnökség. Az MSZMP-n belüli ellentéteket bonyolítja a Szabad Demokraták Szövetségének hét végén hozott határozata is, amelyben népszavazást kérnek négy kérdésben. Ezek: a pártvagyon, a pártok munkahelyi tevékenysége, a Munkásőrség feloszlatása és a köztársasági elnök demokratikus parlament útján történő megválasztása. Ha sikerül 100 ezer aláírást gyűjteni a tegnap elkezdett kampány során, olyan kérdésekben győznek, amelyben az egész MSZMP rosszul jár. A konzervatívok azért, mert az első három kérdésben már elfogadottnak hitt véleményük kerül veszélybe; a reformkommunisták, mert Pozsgay köztársasági elnökké való választása lesz kérdéses. (folyt.) 1989. szeptember 25., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- MSZMP ellenzék - 2. folyt.
A Szabad Demokraták Szövetségének döntése azonban azokat is meghazudtolja, akik váltig állítják: az ellenzéki pártok programja azonos. Ebben a kérdésben például bizonyára nem az. Az SZDSZ döntésével például a Magyar Demokrata Fórum sem ért egyet. Igaz, a Munkásőrség feloszlatásában, a pártok munkahelyekről történő kizárásában és a pártvagyon kérdésében a szabad demokraták oldalán van az MDF, de azt a reformkommunista kérdést mégiscsak támogatja, hogy még ennek a parlamentnek adjanak lehetőséget a köztársasági elnök megválasztására. A Szabad Demokraták Szövetsége - amely ezzel a népszavazási indítvánnyal végleg bedobta kalapját a választási arénába - tudja, hogy a párt csak nyerhet a javaslattal. Még ha nem is jönne össze a népszavazást kikényszerítő 100 ezer aláírás, már 10 ezerrel is arra kényszeríthetik a parlamentet, hogy foglalkozzék a kérdéssel. Annak, aki most azt mondja, hogy a szabad demokraták profilírozni akarják magukat a javaslattal, bizonyára igaza van. Aki azonban ezt negatívan értékeli, nem igazán jártas egy demokratikus választást megelőző taktikázásban, mert azon túlmenően, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége határozottan tudtára akarja adni mindenkinek, hogy ez az a párt - már mint az SZDSZ -, amely következetesen a Munkásőrség felszámolása, a pártok munkahelyekről történő eltávolítása, a pártvagyon áttekinthetővé tétele mellett van. Eltér véleményük másrészt a köztársasági elnök hatalmát és megválasztási körülményeit illető kérdésekben is. (folyt.) 1989. szeptember 25., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- MSZMP ellenzék - 3. folyt.
Itt térjünk vissza fejtegetésem kezdetéhez: míg a szabad demokraták világos választási lehetőséget kínálnak programjukkal, az MSZMP igyekszik saját gondját a társadalom bajává tenni. A pártállam "az állam én vagyok" mentalitás logikájából nemcsak az következik, hogy a döntéseknél nem kerédezik meg a társadalmat, hanem az is, hogy azok következményeit viszont átruházzák a társadalomra. Az, amit a kommunisták különféle neveken 40 éve tettek a nép ellen, még sokáig érezteti hatását. És ha korábban azt mondtam, hogy az MSZMP a társadalom előtt vajudik, hozzátehetjük - és számlájára. +++ 1989. szeptember 25., hétfő
Vissza »