|
|
|
|
Magyar belpolitikai helyzet
|
--------------------------- München, 1989. szeptember 21. (SZER, Szerkesztők fóruma - Vadász János) - Ezen a héten Magyarországon a politikai átalakulás folyamata nagyon fontos fordulóhoz érkezett. Néhány nappal ezelőtt lezárult a 3 hónapig tartó tárgyalás-sorozat az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és az úgynevezett harmadik oldal megbízottai között. Megállapodást írtak alá az úgynevezett sarkalatos törvények előterjesztéséről. Ezek hivatottak szabályozni, hogyan valósuljon meg az átmenet az első szabadon választott parlament összeüléséig. Pontosabban: ezt a megállapodást három ellenzéki párt, illetve szervezet nem volt hajlandó aláírni, de nem éltek a vétójogukkal sem, tehát ezzel mintegy jelezték, hogy nem kívánják megakadályozni a megállapodás létrejöttét. A jövő hét elején pedig összeül a nem szabadon választott, a múltból örökölt Országgyűlés, hogy döntsön a sarkalatos törvények ügyében. Időszerű tehát, hogy az e heti szerkesztők fórumán is megvizsgáljuk, illetve mérlegeljük ezt a tárgyalássorozatot, azt, hogy milyen eredményt mutathat fel, és milyen következményekre lehet számítani. Két kollégám ül mellettem a studióban: Hamburger Mihály és Gordon Tamás, ők fejtik ki a véleményüket. Mindenekelőtt egészen röviden: tulajdonképpen erre a kerekasztal tárgyalásra a társadalomtól nem kapott megbízást senki sem. Sem az MSZMP, sem az ellenzék, a harmadik oldal a legkevésbé. Lehet-e itt bármilyen legitimitásra hivatkozni? - Vegyük a kényelmesebbet, az MSZMP-t. Az MSZMP hatalmon van azokban a kérdésekben, amelyekben most már többé - tudjuk, hogy miért - nem akar a társadalom feje felett dönteni, hajlandó leülni a kerekasztalhoz és nem a maga által kiválasztott partnerekkel tárgyalni. Ennek a jelentőségét azt hiszem, nem kell boncolgatnunk. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 1. folyt.
|
Amit még fontosnak tartok elmondani: az országban 40 éve nem volt ilyen hangulat, ilyen politikai légkör. Akármi is a véleményünk az Ellenzéki Kerekasztal és a hatalom közti tárgyalásról, erről a megállapodásról, ezt feltétlenül el kell mondanunk. - Én annyit tennék ehhez hozzá, hogy itt egy elég komikus helyzettel állunk szemben. Sokan azzal érvelnek, hogy az ellenzéknek senki nem adott felhatalmazást, és arra hivatkoznak, hogy a parlamentet valaki megválasztotta. De hát tudjuk azt, hogy hogyan zajlottak le ezek a választások, tudjuk azt, hogy hogyan szerepelt a parlament az elmúlt 3-4 évben - ez elég szégyenletes. Nem hiszem, hogy legitimebb lenne, mint az ellenzék. Inkább arról van szó, hogy nincs ma legitim hatalom. - Legitim fórum, amely ezt megvalósíthatná. Tehát Münnhausen báróként kellett eljárni: a saját üstökénél megragadva kellett ezeknek a csoportoknak valamit tenniük. Egy másik kérdés: a sietség. Az MSZMP, elsősorban Pozsgay és csoportja szemlátomást nagyon siettették ezeket a tárgyalásokat, és elegendő válasz erre az a körülmény, hogy a jövő év közepéig feltétlenül parlamenti választásokat kell tartani. Vagy volt-e itt más motívum is? - Én azt hiszem, hogy több dolog van itt egymás mellett. Egyrészt az MSZMP-nek, amelyik válságban van, amelyik a társadalmat döntően érintő kérdésekre nem tudott választ adni, amelyik hajlandó volt a múltból - mondjuk az 1968-as reformokból - leszűrni a tanulságokat, pontosabban annak a sikertelenségéből. Tehát egy reformkorszakban vagyunk, egy reform időt élünk meg, amikor radikális reformokra van szükség. Ezt az MSZMP belátta. Hogy miért sürgős neki, pontosan a válságával függ össze. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 2. folyt.
|
Nyilvánvalóan, aki megszokta a hatalmat 40 éven keresztül, az nem szívesen mond le a hatalomról, szeretné átmenteni a hatalmát és ezzel együtt a vagyonát. Az ellenzék még nem elég erős, elég sok mindenben megosztott - ezt jó kihasználni. - Én azt gondolom, hogy ez a sietség az egyik legfőbb negatív jellemzője ennek a tárgyalássorozatnak. Részben én is azt gondolom, hogy az MSZMP egyre csökkenő presztizsével függ össze. Azzal függ össze, hogy havonta tízezren lépnek ki a pártból, hogy a párt egyre jobban halad a felbomlás folyamata felé. De azt gondolom, hogy ebben egy picit Pozsgay személyes ambíciói is szerepet játanak, hiszen a párton belüli térvesztését - például a debreceni jelölést - azt talán tudja ellensúlyozni, akkor, ha a párt felé azt mutatja, hogy ő egy posszibilis tárgyalópartner, őt elfogadják, ő az, aki kivezetheti az országot a válságból. De azért én röviden megnézném azt is, hogy milyen érveket hoznak fel a párt részéről erre a sietségre, mert ezek elég érdekesek. Az egyik érv az az, hogy az ország gazdasági válságban van, és ez nem teszi lehetővé, hogy sokáig vacakoljunk itt a politikai rendteremtéssel. Ez lényegében azzal a reformideológiával, vagy mondhatjuk azt is, hogy reformdemagógiával kapcsolódik egybe, amelyik úgy tünteti fel a politikai demokráciát, mint amelyik az egyetlen eszköze a gazdasági válság megoldásának. Kétségtelenül ez elég széles körben elterjedt nézet. Hosszú ideig az ellenzék - éppen azért, hogy nyomást gyakoroljon a kormányzatra - maga is elfogadta ezt az érvet, és ezért nem arról beszélnek, hogy a politikai demokrácia egy önérték, hanem hogy azért kell a demokrácia, mert jobb demokráciában élni. - De itt hozzáteszek valamit: az MSZMP 20 évig ennek pont az ellenkezőjét hallatta, azt, hogy sikeres gazdasági reformot meg lehet valósítani politikai reform nélkül. Épp ennek a következményeit viseli most az ország, ennek a tézisnek a kudarcát. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 3. folyt.
|
- Nem totális diktatúrában - féldiktatúrában. Talán ahol a piacgazdaság viszonylag hatékonyan tud működni. Térjünk rá a nevezetes megállapodásra Tulajdonképpen mit ölel fel, illetve mit hagy ki, mi van benne, és talán éppen érdekes az is, ami nincs benne. - Ami érdekes, ami benne van: a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról született döntés. Már azt is tudni vélik egyesek - az MSZMP ezt szivárogtatja ki minden fórumon -, hogy ez az időpont november 26-ika, tehát közvetlenül köztársasági elnököt választanak. - A parlamenti választások előtt. - Igen, a parlamenti választások előtt. Ez után 90 napon belül kell megtartani a parlamenti választásokat. - Ez egy elég ravasz dolog, mert ha azt mondják, hogy már idén, vagy esetleg már novemberben, akkor már közvetve behatárolják azt is, hogy mikor kell a parlamenti választásnak megtörténnie. - Igen, bár én azt gondolom, hogy ezt már nem is akarták volna húzni, hiszen a döntő az volt, hogy az Országgyűlés választása előtt kell a köztársasági elnök személyét megválasztani. Az alkotmánybíróság felállítására január 1-jétől kerül sor. Nagyon égető, nagyon régről esedékes dologról van itt szó. Én megmondom őszintén, nem egészen értem a megállapodást, amelyik azt mondja ki, hogy 5-15 tagú lesz az alkotmánybíróság, amit az Országgyűlés választ meg. Az alkotmánybíróság első öt tagját a jelenlegi Országgyűlés, a második öt tagját a következő Országgyűlés és a harmadik öt tagját majd az a ... - Igen, három ciklusról van szó, és érdekes az a kitétel, hogy ezek nem viselhettek - az előző 4 évben a megválasztott alkotmánybírósági tagok - fontos közéleti funkciót és így tovább, de aztán nyomban hozzáteszi a szöveg, hogy ezt csak a későbbi ciklusban megválasztandókra vonatkozik. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 4. folyt.
|
Tehát ez azt jelenti, hogy az első ciklusban, az első alkotmánybírák körében bizony felfedezhetjük majd az elmúlt évek ismert figuráit is, legalábbis ennek a lehetősége nyitott. - Kevésbé tartom jelentősnek, hogy az Országgyűlés elnöke veszi át ideiglenes jelleggel az elnöki tanács elnökének lemondása után ezt a funkciót. - Vagyis Szűrös Mátyás. - Vagyis Szűrös Mátyás. Ezenkívül egy gesztus-jellegről: az MSZMP-ben Pozsgay jelentette be, hogy odaad a kormánynak 2 milliárd forintnyi vagyont - gondolom ez ingatlan, irodaépületekről van szó - és a kormány ebből finanszírozhatja az ellenzéki pártokat. - A munkásőrség is szerepel ebben a megállapodásban, a munkásőrség sorsa. - A munkásőrség, amellyel kapcsolatban az ellenzék eddig egyértelműen a feloszlatását követelte, és ezzel szemben csak abban született megállapodás, hogy 60 ezerről 40 ezerre csökkentik a létszámát és a kormány, azaz a Honvédelmi Minisztérium ellenőrzése alá helyezik. - És még van utalás arra is, hogy a büntető törvénykönyvet és a büntető eljárást is módosítja az Országgyűlés. És fontosnak érzem azt is, ami természetesen nincs benne ebben a megállapodásban. Nevezetesen, ami úgy látszott régen, hogy benne lesz: a párt, az MSZMP kivonulása a munkahelyekről. Ez meghiúsult, és ez azt jelenti, hogy az MSZMP a választási kampány időszakában nyomást gyakorolhat hatalmas tömegekre. - Én azt hiszem, ha van csalódásunk a megállapodásokkal kapcsolatban, akkor azt itt kell elmondani ezzel összefüggésben. Amíg figyelemmel követtük a kerekasztal tárgyalásait, nagyon szinpatikusak voltak mindazok, amit az ellenzék megtárgyalandónak állított fel. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 5. folyt.
|
Valóban ez a munkahelyről való kivonulás, amely kezdetben úgy nézett ki, hogy nem lesz kompromisszum, nem mennek bele abba, hogy a munkahelyeken bármilyen szinten bármelyik párt - és most persze az MSZMP-ről van szó - funkciót viselhessen bármilyen szinten. A munkásőrséggel kapcsolatban a testület teljes feloszlatását követelték. Megint csak valami, amiben engedményt tettek. És végül a pártvagyon elszámoltatása: nyilvánvaló, hogy a Pozsgaynak ez a gesztusa az nevetséges ahhoz a követeléshez képest, hogy a párt igen is adjon számot eddigi vagyonáról, és nevetségesnek tartották a pártnak azt az érvelését - azt hiszem Fejti György mondta -, hogy a párt törvényes úton jutott ehhez a vagyonhoz. Nem törvényes úton - ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni -, nem törvényes úton jutott hozzá, és azt hiszem, hogy ez a 2 milliárd forint ez csak egy töredéke, és valóban szükség lesz ennek az elszámolására. - Itt valóban az embernek az a benyomása mind a pártvagyon kérdésében, mind a munkásőrség ügyében, hogy itt az MSZMP tulajdonképpen - mint te is mondtad - gesztusokat tett, tehát hajlandó egyharmadával csökkenteni a munkásőrség létszámát. Hajlandó 2 milliárd forintot az év végéig az állam rendelkezésére bocsátani úgymond a vagyonából. De ez is kérdéses, hogy ez vajon a párt vagyona-e legitim módon. Maga a gesztus jellege ezeknek a lépéseknek azt mutatja, hogy itt végeredményben a párt álláspontja érvényesült, az MSZMP álláspontja. - Az gondolom, hogy a párt abból a szituációból indult ki, hogy ő hatalmon van, és ezt most egy kicsit meg fogja osztani. És valahogyan a kerekasztal tárgyalás végeredménye ez is lett. Nagyon ügyes taktika ez, ugyanis fel lehet mutatni azt, hogy a párt kompromisszumra kész, nem merev, engedményeket tesz, és a társadalom felé azt tudja reprezentálni, hogy ime: követeltétek, hát nem az egészet, hiszen a kompromisszumnak az a lényege, hogy én is engedek egy kicsit, te is engedsz egy kicsit. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 6. folyt.
|
- Formailag egyébként tükrözi a megállapodás, hogy az egyik fél is engedett egy kicsit, a másik fél is talán nem is olyan kicsit. A lényeget tekintve viszont ki mit nyert és ki mit veszített ezzel? - Kezdjük talán az ellenzék oldaláról. A nyereség az, hogy az uralkodó párt elismerte a korábbi ellenséget tárgyaló partnernek, leült vele egy asztalhoz, és valamilyen módon beleszólhatott az ügyek alakulásába. Igaz egy kicsit önmagát is korlátozta azzal, amikor lemondott az első lépésben a nyilvánosságról. Pontosabban itt is kötött egy kompromisszumot. Ezt talán nem kellett volna, hiszen ez felerősítette azokat a véleményeket, hogy itt a hatalmon való osztozkodásról van szó. Másrészt az ellenzék egy olyan szituációba került, ahol maga is tanulhathatja a politikai kultúrát. Ez talán a nyereséghez áll közelebb. - Politika iskolája volt az ellenzék számára, hogy profilírozzon bizonyos személyiségeket, fontos politikai alkudozásban részt vegyen. - És egyeztesse az álláspontját. - Maga az Ellenzéki Kerekasztal, mint intézmény létrejötte, ez volt az első lépés, hogy az ellenzék egy fontos ügyben egységre lépett. Mert korábban végeredményben csak szétaprózott, atomizált ellenzéki csoportokról beszélhettünk. Kérdés az is, hogy a pótválasztásokon tanusított ellenzéki siker, az ott tanusított egység egyáltalán létrejött volna, létre jöhetett volna-e, ha nincs Ellenzéki Kerekasztal már korábban is. Talán ezt is figyelembe kell venni, ennek a jelentőségét. Eléggé nyilvánvaló, hogy a hatalmi pártnak kezdettől fogva egy fontos hatalmi előnye volt ezen a tárgyaláson, hiszen mindenki tudta, hogy a jelenlegi, nem szabadon választott Országgyűlés nagy többségét az MSZMP végeredményben a kezében tartja, ellenőrzi. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 7. folyt.
|
Végre tud hajtatni az Országgyűlésen keresztül érvényesíteni tud törvényeket, amelyeket érvényesíteni kíván. És ezt végeredményben nagyon brutális, nyílt formában, amikor kritikus szakaszba kerültek a tárgyalások több ízben is, ezt az ellenzék tudomására is hozta - ezt a körülményt, és emlékeztette rá. Kérdés, hogy az ellenzék szempontjából tanácsos volt-e egyáltalán ezt a megállapodást aláírni, megkötni? Vagy jobb lett volna, hogyha nem születik megállapodás? - Nyilvánvalóan nagyon nehéz helyzetben vagyunk ezzel a válasszal, hiszen most egy pár percben kellene megfogalmazni valamit, ami itt hónapok alatt zajlott. Adósak vagyunk az előbbi kérdéssel, amikor arról beszéltünk, hogy az ellenzék mennyire nyertes vagy vesztes, és mi a helyzet az MSZMP-vel. Az MSZMP-t abszolút nyeretesnek tartom ebben a megállapodásban. Mondjuk, hogy Pozsgay és a Pozsgay mögött felsorakozott reformpolitikusok, illetve mint ő ennek a csoportnak a vezére, nagyon is izmosította a helyzetét. Ő arra hivatkozott, hogy az október 6-ikán összeülő kongresszusig mindenképpen el akarja fogadtatni a sarkalatos törvényeket az Országgyűléssel, hogy legalábbis menjen keresztül. Ő ezért akarta kierőszakolni ezt a megállapodást. Hazai információm van arról, hogy nem minden sarkalatos törvényt fog most az Országgyűlés a kongresszusig megtárgyalni. Többek között a leglényegesebbet, a párttörvényt nem. Tehát itt egy ügyes taktikai húzásról van szó, ami ezzel együtt Pozsgaynak a pozícióját erősíti abban az esetben, ha a kongresszuson egy szakadás történne, s akkor ez mindenképpen új híveket fog az ő táborába csalni. - Én azt gondolom, hogy itt azért sok minden összejött. Ugyanis a kerekasztal-konferencia egy picit úgy viselkedett, mint egy alkotmányozó nemzetgyűlés. Ebben az értelemben erről senki nem beszélt, csak idézőjelek között. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpol helyzet - 8. folyt.
|
Én azt gondolom, hogy ennek a Kerekasztal-konferenciának a napirendi pontjai kialakításában egyetlen dologra kellett volna koncentrálnia: a szabad választások előkészítésére, és azokra az előfeltételekre, amelyek ezt megteremtik, és minden más kérdést vissza kellett volna utasítani. - Illetve ne felejtsük el a lényeget, az első parlamenti választás a módját. Erről is megállapodás született, és ez volt tulajdonképpen a legfontosabb, hogy milyen módon kell az első szabad parlamentet megválasztani. - Én azt gondolom, hogy talán a többi kérdést függőben kellett volna hagyni, ugyanis most létrejött egy módosított alkotmány, amelyet nem legitim szervezetek hoztak létre. És mi a helyzet akkor, ha egy más összetételű parlament egy másfajta alkotmányt szeretne? - Végeredményben itt a szövegben - ha jól tudom - benne van az, hogy ezek a megállapodások az első választások után létrejövő pluralista parlament első üléséig érvényesek. Tehát végső soron az új parlamentnek lehetősége lesz arra, hogy ezeket a döntéseket módosítsa, megváltoztassa. - És hogy új törvényeket hozzon, más törvényeket, mint amiket feltehetően most ez az Országgyűlés jóvá fog hagyni. - Ez igaz, csakhogy az a probléma, hogy a túl sok kérdés odazsúfolásával a párt tudta azt a látszatot kelteni, hogy ő sok mindenben enged, és így néhány alapvető kérdésben nem engedett. - Én itt látok egy nagy paradoxont, amikor azt kutatjuk, hogy mi az MSZMP sikerének a titka. Az az MSZMP ért el sikert ezen a tárgyalássorozaton, amely tulajdonképpen a teljes szétesés állapotába került. A pártkongresszus küszöbén ezt már nem lehet pártnak tekinteni, ez egy szétbomló, egymással szemben álló csoportokra oszló képződmény, és ebben a helyzetben mutatja fel ezt a sikert. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 9. folyt.
|
Itt valahogy az az érzésem, hogy nem arról van-e itt szó, hogy egy kicsit az ellenzék érdeke is volt az, hogy az MSZMP reformszárnya most ezt a sikert fel tudja mutatni a kongresszus előtt. - Én ezzel nem értek egyet. Ez a siker ez egy fél évvel, vagy egy évvel ezelőtt indokolt lett volna, ezért vállveregetés járt volna. Megmondom őszintén, a megállapodás engem csalódással töltött el. Nem igazán látom mi érdeke fűzőtött ehhez a megállapodáshoz az ellenzéknek. Nagyon sok negatívumot lehet felsorakoztatni. Nagyon sokat lehetett olvasni, hallani arról, hogy az ellenzéken belül az Ellenzéki Kerekasztalon belül megosztottság van. Ez most sajnos manifesztálódott. A Szabad Demokraták Szövetsége, a Fiatal Demokraták Szövetsége és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája nem írta alá a megállapodást, bár mint mondottad, nem is gátolta azt. Nem vétózta meg. Ez mindenesetre nagyon szép és tisztességes álláspont, de lényegében azt látjuk, hogy ez nem az ő álláspontjuk. A kerekasztal többi résztvevője az ellenzék részéről viszont aláírta. És nem igazán látom, hogy mi érdeke fűződik a parlamenti választásokig ahhoz, hogy miután az Elnöki Tanács most megszűnik, most egy erős köztársasági elnököt választanak. - Hát az, hogy erős, az még egyáltalán nem biztos. - Ha meg gyenge, akkor meg pláne. - Igaz. Most itt rátérhetünk talán az egyik legérdekesebb, legizgalmasabb kérdésre, a köztársasági elnök intézményére. Itt valóban az embernek az a benyomása, hogy a ló elé fogták a szekeret. Az az álláspont érvényesült - természetesen az MSZMP álláspontja -, hogy már idén megválasszák a köztársasági elnököt népszavazással. A lényeg az, hogy a parlamenti választások előtt. Tehát a létrejövő parlament egy kész ténnyel találja magát szemben: egy megválasztott köztársasági elnökkel. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 10. folyt.
|
A kérdés az, hogy mire választják meg ezt az elnököt, mert a megállapodásban semmi nyomát nem látom annak, hogy mi lesz a hatásköre. Erős hatásköre lesz-e? A francia vagy netán az amerikai elnökhöz hasonló hatásköre, vagy pedig mondjuk a nyugatnémet államelnökhöz hasonló funkció egy lényegében dekoratív funkció, vagy a kettő között micsoda? - Ez teljesen tisztázatlan maradt. - Elnézést, egy pillanatra hadd térjek vissza az előző kérdéshez. Itt egy nagyon ismerős érveléssel van dolgunk. Gondolok most arra a problémára, hogy az ellenzéknek miért érdeke a Pozsgay-féle szárny szempontjait figyelembe venni. Emlékezzünk vissza arra, hogy a Kádár-rendszernek mindig megvoltak a maga mumusai. Biszku Bélától a nem tudom én kiig, akik Moszkva segítségével... Azt gondolom, hogy az ellenzéki pártoknak valójában nem volna szabad figyelembe venniük azt, hogy az MSZMP-n belül hogyan hat ki az ő követelményrendszerük, és a tárgyalási pozícióikat nem volna szabad ettől... - Az mondod, nem volna szabad. Szerinted figyelembe veszik? - Azt gondolom, igen. - A kompromisszum személynek szólt és nem pártnak. - Mármint Pozsgaynak - mondjuk ki a dolgot Visszatérve a köztársasági elnök személyére, illetve itt is Pozsgayról van szó, mert tudjuk, hogy az MSZMP korábban Pozsgayt jelölte erre a tisztségre. Vissza kell térnem arra, hogy itt tisztázatlan egy nagyon lényeges kérdés, hogy milyen funkciója lesz a köztársasági elnöknek? Itt egy abszurdumot érzek, itt van egy megállapodás, mely arról szól, hogy még ebben az évben népszavazással el kell dönteni, hogy ki legyen úgymond négy évre - bár ez is egy léggé önkényesen kiragadott időszak - az új köztársasági elnök anélkül, hogy egy szó említés történne arról, hogy mi lesz a funkciója, hatásköre ennek az elnöknek. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 11. folyt.
|
- Én azt hiszem, itt megint helyén való kapkodásról beszélni, amelyik az elmúlt két évet leírja. Nyilvánvalóan egy ország, amelyik az utóbbi 40 évét úgy élte meg, az egypártrendszer uralmában élte meg, ahol a párt legfőbb vezetője valamiképpen az országot reprezentálta. Egy ilyen helyzetben, amikor a párt, az MSZMP belátja, hogy a régi eszközökkel nem tud hatalmon maradni, igyekszik a hatalmát átmenteni, azt is be kell látnia, hogy a párt vezetője már nem törekedhet többé arra a szerepre, hogy képviselje az országot. Tehát eléggé kézenfekvő azt a hatalmi státuszt megtalálni - ez esetben a köztársasági elnök személyén keresztül -, amelyik többé-kevésbé mégis, ha a párt jelöltje, akkor valamiképpen a párt politikájának az érdekében áll. - Hasonlóan mint Lengyelországban - tehetnénk hozzá - ahol rendkívül erős jogkőrrel hatalmazták fel az elnököt. Egyébként valamelyes utalások vannak a köztársasági elnök hatáskörére vonatkozóan, hiszen itt a 46-os megoldást veszik alapul. Ami nem világos, az ingkább az, hogy erről is a népszavazáson döntenének-e, vagy pedig megválasztanak egy elnököt, és aztán ez később funkciókat kap a parlament által. - Igen, ez egy nagyon jogos kérdés, mert az egyik megoldás az lehetne, hogy a népszavazáson tulajdonképpen két kérdésre kell válaszolni. Az egyik az, hogy a jelöltek közül ki legyen az elnök, a másik pedig az, hogy megjelölt funkciótípusok közül a szavazók melyik mellett döntenek, melyiket választják. A kettő tulajdonképpen elválaszthatatlan. Még egy kérdés - még van vagy másfél percünk - egészen röviden: a pártkongresszus és a most elért megállapodás között mi a lényegi kölcsönhatás? (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar belpolitikai helyzet - 12. folyt.
|
- Említettem, nekem az a véleményem, hogy ez a megállapodás egyértelműen Pozsgay győzelmét, Pozsgay sikerét hozta. Én azt gondolom, hogy nyilván ő számít arra, hogy a kongresszuson pártszakadás lehetséges. Ez esetben ő ebből szintén győztesen akar kikerülni. Bizonyította most a saját híveinek és esetleg a centrumhoz tartozók számára is, hogy tárgyalóképes, hogy tud engedményt elérni, ha kell kicsikarni, ez mindenképpen az ő pozícióját erősíti. - Kedves hallgatóim, erre a témára óhatatlanul vissza kell térnünk majd gondolom, a parlamenti ülésszak befejezte után. Addig is megköszönöm a közreműködésteket. +++
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|