|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
NDK - menekültek
|
![](../img/spacer.gif)
Köln, 1989. augusztus 26. (DLF, Csak egy szóra) - Az NDK-ban 1992-től nem adnak ki személyi igazolványokat. Hogyhogy? Minek, ha addigra ott úgyis, mindenki mindenkit ismer. A budapesti nyugatnémet követség épületéből Nyugatra jutott, több mint száz NDK-polgár példája azt mutatja, hogy a helyváltoztatás nem csupán az útípapírok kérdése. Az az egyezség, amely nyugatnémet kívánságra a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, magyar és osztrák kormányképviselők között jött létre, az emberiesség példamutató gesztusa volt. Ha azt hallottuk és olvastuk, hogy az eset nem lehet precedens, hozzátehetjük: reméljük, nem lesz szükség további hasonló megállapodásokra, legalábbis Magyarországon nem. Kik kerestek menedéket az Izsó utcában és a Nógrádi utcában? Elsősorban olyan menekülni szándékozó NDK-beliek, akiket menekülési kísérletük közben legalább már egyszer feltartóztattak a magyar közegek, és akiknek útipapírjaiban bélyegzővel dokumentálták a határsértés szándékát. Akik a nagykövetség fedele alá menekültek, az NDK hatóságainak megtorlásától tarottak, és még nem mertek bízni a magyar közvélemény és a magyar kormány jóindulatában. Biztosak csak Bonn támogatásában lehettek. Reményeik teljesülését azonban csak Budapest emberséges döntése tette lehetővé. Kelet-Berlin csak csütörtök este, akkor azonban annál hangosabban, cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy az NDK Magyarországot szeptember 1-jétől nyugati országként kezeli, legalábbis ami polgárainak utazásait illeti. Ezek a híresztelések az NDK-ból terjedtek el, mert azok számára, akik Kelet-Berlin politikáját ismerik, hihetőnek tüntek, minden bizonnyal jelentős mértékben járultak hozzá a menekültáradat felduzzadásához. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- NDK menekültek - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A Magyarországon nyaraló NDK-sok nagyon sokan hirtelen, az ilyen híresztelések hatása alatt határozták el magukat a menekülésre. Becslések szerint, mintegy 200 ezer NDK lakos nyaral Magyarországon, és közülük 10 ezren akarnak Nyugatra menekülni. A menekülők csoportos határátlépéséről igen látványos filmriportokat mutatott be a nyugatnémet televízió. A nézőknek szinte már azt kellett hinniük, hogy az Ausztriába való átjutás nem fáradságosabb és nem kockázatosabb, mint egy vadonban megtett kiadós séta. A magyar határőrök az utóbbi napokban is számos határsértőt tartóztattak fel és küldtek vissza, de fellépésüknek már nincs megfélemlítő hatása. A menekülni szándékozók már biztosak abban, hogy Magyarország nem adja ki őket Kelet-Berlinnek. Ha az első és második menekülési kísérlet nem sikerül, megpróbálják akár hatodszor is. Az NDK vezetői természetesen nem nézhetik ölbetett kézzel, ami a magyar-osztrák határon érdekeik és hírnevük ellen történik. Naponta 4-500, többnyire fiatal és tetterős ember távozását egy stabilabb állam sem tudná egykönnyen kinevelni. Kelet-Berlin jelenleg sem befelé, sem kifelé nem erős ahhoz, hogy polgárainak megtilthassa a Magyarországra utazást. Így alattomos eszközökhöz folyamodik. Távcsövekkel és kamerákkal obszerváltatja a Magyaroszágon tartózkodó polgárait, ha a nyugati határ felé tartanak, felhívja rá a magyar szervek figyelmét. A kelet-berlini állambiztonsági szolgálat emberei talán aktívan is résztvesznek a menekülési kísérletek szervezésében. Munkájuk akkor lenne igazán sikeres, ha a menekültek ellen tudnák hangolni a határőrséget, a magyar közvéleményt, a magyar kormányt. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- NDK menekültek - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Az NDK-sok ezrei azért mernek nekivágni a magyar-osztrák határnak, mert meg vannak győzödve arról, hogy a magyar határőrök se életüket, se jövőjüket nem veszélyeztetik. Egyetlen menekülőnek sem érdeke, hogy a magyarok jóindulatú, olykor elnéző magatartása megváltozzon. A menekülők száma aligha fog máról, holnapra csökkenni. Incidensek sajnos máris történtek. Ha megismétlődnének, gondoljunk arra, kinek áll érdekében, hogy Magyarorszuág határán emberre lőjjenek +++
1989. augusztus 26., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|