|
|
|
|
November 7. és március 15.
|
München, 1989. február 23. (SZER, Magyar híradó) - Nézem a nyugatnémet tévé műsorát. Képek arról, hogyan verte a rendőrség a Jan Pallach mellett tüntetőket, köztük a most elítélteket. Az ember megnyugvással gondolja: nálunk azért ilyen már nincs. Egy hír juttatta eszembe, hogy nem is olyan régen bizony még volt. De vigyük csak végig a gondolatot. A kormány szóvivője - ifj. Marosán György - tegnap nemzetközi sajtókonferencián hivatalosan bejelentette, hogy november 7-ike a jövőben nem lesz munkaszüneti nap. A moszkvai rádió jelenlévő tudósítója sérelmesnek minősítette a döntést, amire Marosán György azt válaszolta, hogy egyrészt így döntött a magyar kormány, másrészt több más kelet-európai országban sem ünnepnap november 7-ike. Az előzményekhez azonban hozzátartozik, hogy Grósz Károly pártfőtitkár és Huszár István, a Hazafias Népfront főtitkára javaslatára március 15-ikét ünnepnappá nyilvánította az Országgyűlés. Ezt a javaslatot ők tulajdonképpen a Fidesz Munkáscsoportjától vették át, amely ezt tavaly november 7-ikén nyilatkozatban kérte tőlük. A munkásfiatalok azzal bizonyították, hogy nem tekintik ünnepnapnak november 7-ikét, hogy ezen a napon köztisztasági munkát végeztek a Vörösmarty téren. A rendőrség nagy apparátussal kivonult, 18 személyt őrizetbe vett, közülük többet bántalmazott. Kiss Tamás ennek következtében két hónapot kórházban töltött. Rendőrök elleni feljelentését a Katonai Ügyészség orvosi látlelet ellenére visszautasította. Őtőle kérdezem most telefonon: elégtételnek tekinti-e, hogy javaslatukat - bizonyos késéssel - magáévá tette a politikai vezetés? Én azt hiszem, hogy az igazunkban megerősítve érezzük magunkat. Semmilyen elégtétel-érzésünk nincs. Az igazunkban biztosak voltunk mi november 7-ikén is, a mai napon is. A kérdés csupán az most, hogy Huszár Istvánt, a HNF országos tanácsának főtitkárát és Grósz Károly pártfőtitkárt azért a bejelentéséért, a találmányukért, hogy március 15. legyen nemzeti ünnep, kérdés, hogy megverték-e ugyanúgy? Ha nem verték meg, akkor nekünk a magyar kormányzat, a Belügyminisztérium miért nem ad elégtételt ezért? Hisz mi ugyanazt kértük, amit Grósz és Huszár bejelentett, ami most megvalósult. +++
1989. február 23., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|