|
|
|
|
Afgán ellenállók utánpótlása
|
München, 1989. február 13. (SZER, Forgószínpad) - Az afgánok ott folytatják, ahol tíz éve abbahagyták. Tervek szerint szerdán kivonul a szovjet megszálló csapatok utolsó részlege is Afganisztánból. A béke azonban még mindig szinté elérhetetlen távolságban van. 1979-ben Moszkva azért dobta át alakulatait déli szomszédjához, hogy véget vessen az egymással rivalizáló politikai erők marakodásának - a kommunisták javára. Kabulban még ma is a Kreml emberei tartják kezükben a hatalmat de helyzetük korántsem irigylésre méltó. A mudzsahedinek nemhogy felmorzsolódtak volna az elmúlt évtizedben, hanem inkább megedződtek. Felszerelésük és fegyverzetük is korszerűnek mondható. Bár legfőbb támogatóikat - Pakisztánt és az Egyesült Államokat - egyezmények kötelezik a mértéktartásra. Az ellenállók úgy segítenek ezen, hogy az ellenféltől zsákmányolják a szükséges harceszközt. Jelszavuk: csak tiszta forrásból. Géppuskák, ágyúk és tankok - tehát az ostromhoz szükséges nehézfegyverek vándorolnak át lassan a birtokukba. Szembetűnő ez már a pakisztáni határnál, a kiberi átjárónál, amelv az utóbbi időben többször cserélt gazdát. Aki átlépi a határt, mindjárt le kell hajolnia, hogy be ne verje a fejét egy 122 milliméter kaliberű ágyúcsőbe. A Dzsalalabád felé tartó út mentén található Gadriabad (?) - amelyre nemrégiben még az afgán kormányerők 66-os dandáralakulata vigyázott - már mindenestül a mudzsahedinek kezén van. A sorozatos diadalból azonban nem lehet a jövőre következtetni. Előfordulhat ugyanis, hogy a különféle ellenálló csoportok nemcsak Kabul, hanem egymás ellen is támadnak. Az egyik parancsnok így fenyegetőzik: ha nem jön létre politikai megegyezés köztünk, akkor nincs kizárva a vérengzés lehetősége. A harcosok nem fognak sokáig tétlenül ülni a babérjaikon. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|