|
|
|
|
- Rabár Ferenc a válságról - 1. folyt.
|
A gazdasági megrázkódtatás tehát valóban nagyon kemény volt, és lélektanilag is és gazdaságilag is indokolt, hogy ezzel szemben egy tiltakozás alakult ki. A gazdasági indokoltságot úgy értem, hogy azok, akik ebből élnek, kénytelen lesznek valóban mindent újra átkalkulálni és átgondolni.
- Mit tud a kormány tenni a segítségükre? Budapesten valószínűleg - meg nem erősített számadatok szerint - körülbelül 20 ezer taxi van, New Yorkban talán 8 ezer, és a lakosságnak a száma hatszorosa majdnem a budapestinek.
- Igen.
- Van-e mód a taxiengedélyek csökkentésére?
- Természetesen. Nagyon sok minden más lehetőség is van arra. Nem az áraknak a visszaállításával, mert ez lehetetlen. Hiszen hogyha a benzinárakat visszaállítanánk az eredeti szintre, akkor ez annyit jelentene, hogy a világpiaci ár és a hazai ár közötti különbözetet támogatásként kellene a kormánynak megadni. Ez a támogatás pedig másként azt jelenti, hogy azt valakitől el kellene vonni. A társadalom minden rétege a teherviselőképesség határán van, és másokat nem tudunk ezzel tovább terhelni, tehát az árakhoz nem tudunk hozzányúlni.
Ugyanakkor a kormány kész arra, hogy nyugodt körülmények között, nem zsarolásnak a hatása alatt tárgyaljon a taxisoknak kiadott koncepciókról, tárgyaljon arról, hogy az ebből élőknek a terheit hogyan lehet más vonatkozásban csökkenteni, tehát minden szempontból kompromisszumra kész.
Egy dolgot nem tehet a kormány: a zsarolás hatásának nem engedhet, mert az teljesen lejáratná azt hiszem nemcsak a nemzetközi közvélemény előtt, hanem a hazai közvélemény előtt is. (folyt.)
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|