|
|
|
|
Benzin válság
|
-------------
München, 1990. október 26. (SZER, Magyar Híradó, Lángh Júlia) - Tudták-e vajon a taxisok, amikor tegnap este elkezdték a főváros hídjait eltorlaszolni, hogy mára az egész országot megbénítják? Hogy a nyugalom megőrzésére felszólító nyilatkozatok mellett a kormányt lemondásra invitálók is napvilágot látnak, hogy parlamenten belüli és kívüli kisebb és nagyobb ellenzéki pártok, olyanok, amelyek egyébként nem szívesen mutatkoznának együtt, mind támogatásukról, szolidaritásukról biztosítják az általuk békésnek nevezett "fuvaros-blokád" mozgalmat. Egyébként egyedül a Fidesz nem adott ki nyilatkozatot egészen az adásunk kezdete előtti percekig.
Ami a dologban az igazán vaskos, az az, hogy egymás után teszik le a hasonló garast mindazok a szakszervezetek, amelyek az őket tömörítő központ névváltoztatása után mégiscsak ugyanazok, amelyek - ezt az egész ország tudja, hogy -, mit tettek, illetve mit nem tettek a dolgozók érdekvédelmében. Mert amit most tesznek, az egész egyszerűen kisajátítása egy szituációnak.
Mert mégiscsak más, ha a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája ad ki egyébként mértéktartó nyilatkozatot, mint hogyha az elmúlt 40 évet alázatosan kiszolgáló SZOT utódok közlik fenntartás nélküli támogatásukat a felbolydult helyzetben. Mint ahogy az sem ugyanaz, ha a demokratikus átalakulás során létrejött és most ellenzékben lévő pártok támogatják az elégedetlenséget, mintha az MSZMP, a volt állampárt hűséges folytatója nevezi felelőtlennek azt a kormányt, amelynek a felelőssége az, hogy a tőlük megörökölt súlyos gazdasági csődből nem tudta elég gyorsan és eléggé konkrétan megmutatni a kivezető utat. Az MSZMP szerint egyébként a megoldás: a Szovjetunió. +++
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|