|
|
 |
|
 |
Bányászfórum Pusztavámon
|
1990. június 16., szombat - A szénbányászok, a föld alatt
dolgozók nem kapják meg az őket kemény munkájukért, jogosan
megillető anyagi és erkölcsi elismerést, helyzetükkel és a
szénbányászat jövőjével a kormányprogram sem foglalkozik kellő
súllyal. Egyebek között ezeket sérelmezték a felszólalók az
Oroszlányi Szénbányák Vállalat Márkushegyi Bányaüzeme
munkástanácsának szombaton Pusztavámon megtartott nagygyűlésén.
A fórumon, ahol 200-nál több bányász és bányaüzemi vezető vett
részt, ott volt Rácz Sándor, a Budapesti Munkástanács elnöke is.
Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a munkásokról az utóbbi időben
egyre kevesebb szó esik. Pedig helyzetük romlik, türelmük fogy. A
munkástanácsok éppen ezért azt szeretnék, ha azok a politikusok,
akik a mostani nagyon nehéz helyzetben vállalták az ország
vezetését, a munkások ügyét is felvállalják. Sokan azzal vádolják a
munkástanácsokat - mondotta, hogy létrejöttükkel elriasztják a
külföldi tőkét - de ez nem igaz. Az újjonan alakuló érdekvédelmi
szervezetek csupán azt szeretnék, hogy a külföldi tőkések ne a
munkások feje fölött, azok bőrére egyezkedjenek a bankokkal és az
igazgatókkal, hanem a gyárak, vállalatok dolgozóival egyetértve,
azok véleményét is kikérve kössenek üzletet. Ha így lesz, a tőke
hatékony működtetésére maga a munkásság lesz a garancia - tette
hozzá Rácz Sándor.
A felszólalók közül szinte mindenki felvetette, hogy a
szénbányászok nagyon alacsony bérért dolgoznak, a vájárok
átlagkereste 3 műszakban, kemény föld alatti munkával havi 14-15
ezer forint. Az alacsony kerestek oka szerintük főként az, hogy a
bányaüzemeknél túl nagy a bürokratikus apparátus, magas az
adminisztratív dolgozók létszáma. Ahogy az egyik felszólaló
fogalmazott, egy bányász 10 irodai dolgozót tart el. Éppen ezért a
munkaerő-átcsoportosítását, ésszerű átszervezését szorgalmazták. A
munkástanácsok azt szeretnék, hogy a bányaüzemeknek maguk a
bányászok legyenek majd a tulajdonosai.
A pusztavári nagygyűlésen felszólalók arra is rámutattak, hogy a
munkástanácsoknak továbbra is a pártoktól, politikától semleges
érdekvédelmi szervezetekként kell működniük. (MTI)
1990. június 16., szombat 19:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|