|
|
 |
|
 |
Döntés a Csepeli Vasmű nyári leállításáról
|
1990. június 4., hétfő - Négy hétre leáll nyáron - júliusban
- a Csepeli Vasmű, mivel rendeléshiány miatt nem képesek
gazdaságosan, három műszakban folyamatosan működtetni
berendezéseiket. Az egy hónapot kéthetes fizetett szabadságuk
terhére, illetve kéthetes tervezett állásidő formájában töltik
otthon a dolgozók, akik meglepetéssel fogadták a fejleményeket. Az
állásidő tartamára ugyanis bérüknek csupán 80 százalékát fizeti a
vállalat - tájékoztatta az MTI munkatársát a Vasmű vezetőségének
döntéséről Páncélos János gazdasági igazgató.
A termelés visszafogásának oka főként a szocialista export
leállítása, jóllehet a Vasmű 1989-ben termékeinek 25 százalékát
exportálta csupán és a rubelelszámolású piacon mindössze 7
százalékát adta el. Az ellentmondás okát a 75 százalékot kitevő
belföldi piac sajátosságai adják, nevezetesen: a vasmű termékeit a
magyar gyárak olyan további termékekhez vásárolták, amelyeket a
rubelelszámolású piacon kívántak eladni. Mivel erre a lehetőség
megszünt, visszamondták a belföldi megrendeléseket, s így a tavalyi
260 ezer tonna cső helyett az idén előreláthatólag csak 200 ezerre
marad kereslet.
A Vasmű piaci helyzetét tovább bonyolítja, hogy azon vállalatok
közé tartozik, amelyek megpályázták a Montán Unió Magyarország és
Lengyelország kohászati modernizációjára felajánlott 200 millió ECU
támogatását. A pályázat feltételei között olyan kitétel szerepel,
hogy nyugat-európai országokban a pályázatot elnyert gyár nem
növelheti eladásait. Ez tehát azt jelentené, hogy a leállított rubel
elszámolású piac és a megingott belföldi piac helyett a Vasmű nem
kereshet új eladási lehetőséget Nyugat-Európában. A Vasmű ezért
többek között iráni, egyiptomi és algériai szállításait szeretné
felfuttatni. (MTI)
1990. június 3., vasárnap 21:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|