|
|
|
|
Magyarország - szovjet csapatkivonás (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1990. május 30. szerda (MTI-tud.) - A
Magyarországról távozó szovjet Déli Hadseregcsoport (DHCS) által
hátrahagyott, s eddig szovjet tulajdonban lévő ingatlanok
értékesítésének problémáiról közölt budapesti keltezésű cikket
legújabb számában a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap.
Az ingatlanok ügyében komoly érdekellentét van a Szovjetunió és Magyarország között - írja Szvjatoszlav Bulah, felsorolva, milyen ingatlanokról, létesítményekről is van konkrétan szó. Megemlíti, hogy a mostani tárgyalások alapjául szolgáló egykori szerződések lehetőséget adnak eltérő értelmezésre is. (Bulah a helyzet jellemzésére megjegyzi, hogy a korábbi szovjet vezetés a Magyarországon ,,ideiglenesen,, állomásozó csapatok tartózkodási idejét örökkévalónak, de legalábbis meglehetősen hosszú időtartamúnak tekintette.)
A szovjet vezetés a szerző szerint a közelmúltban is követett el komoly hibákat e kérdésben. Így értékeli Bulah azt, hogy előbb aláírták a csapatkivonásról szóló kötelezettségvállalást és a kivonás pontos menetrendjét, s csak utána vetődött föl a szovjet tulajdon sorsának rendezése.
A magyar álláspontot röviden úgy jellemzi az írás, hogy az a DHCS ingatlanainak jogállását nem a kormányközi szerződésekben foglaltaknak, hanem a magyar jogszabályoknak megfelelően akarja értelmezni. Ez az álláspont - írja Bulah - végül is azt jelenti, hogy a magyarok szubjektív ítéletére van bízva, mit tartanak használható ingatlannak, s így nem a tényleges érték a meghatározó.
A cikk szerint vannak olyan esetek, amikor a magyar fél nem hajlandó elismerni egyes ingatlanok használhatóságát, hogy így ingyen jusson hozzájuk, miközben magyar vállalatok a Szovjetuniónál érdeklődnek a szóban forgó ingatlanok megvétele ügyében. Egyfelől elismeri a szerző, hogy az ingatlanok egy része nem felel meg az európai normáknak, másfelől viszont hangsúlyozza, hogy ettől még van értékük az ingatlanoknak.
Ha ezek ingyen vagy nagyon olcsón jutnak magyar tulajdonba, akkor ennek eredményeként kizárólag a szovjet költségvetésből fogják finanszírozni annak az infrastruktúrának, házaknak, iskoláknak, felszereléseknek a felépítését, amelyekre a Magyarországról a Szovjetunióba visszatérőknek van szükségük. (folyt.)
1990. május 30., szerda 10:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|