|
|
 |
|
 |
- Bihari Mihály a román helyzetről - 2.folyt.
|
Ez feltétlenül megnyugtatóan hatott a magyarokra, a magyar
politikai közvéleményre, amelyben élt egy félelem: hogy az NDK-ban
és Csehszlovákiában megindult radikális változások után Magyarország
esetleg háttérbe, vagy a harmadik-negyedik vonalba szorul - mind
a Nyugat figyelmét, mind pedig a német segítséget illetően. Ebből a
szempontból rendkívül megnyugtatóak voltak Kohl kancellár szavai.
- Köszönöm ezt a felmérést, és azért tértem egy mellékvágányra -
legalábbi úgy tűnik, mellékvágányra a Kohl-reakciót kérdezve -,
mert következő kérdésem az lesz: képzeld magad a románok helyzetébe,
a román nép helyzetébe, nemcsak az erdélyi magyarok, hanem egész
Romániai nép helyzetébe. Tudják és hallják azt, hogy a változásnak
az egyik élesztője Kelet-Németország (sic
) kancellárja
Magyarországon van, hallják innen-onnan, amit Magyarországon
mondott. Milyen kihatással lesz - gondolod - ez a románoknak a
lelkiállapotára és a dominó-effektusra?
- Én azt gondolom, hogy nem Kohl kancellár budapesti látogatása,
vagy nyilatkozata lesz a döntő láncszem a román nép, vagy a
Romániában élő magyarok számára. Azt gondolom, hogy az ottani
belpolitikai események a döntőek. Döntőek továbbá azok az események,
amelyek most már - Romániát és Albániát leszámítva - az összes
európai szocialista országban megindultak, beleértve most már
Bulgáriát is, Csehszlovákiát és az NDK-t is. Ezek azok, azt hiszem,
amelyekből bátorítást és erőt merítenek a kitartáshoz.
Kohl kancellár és a Nyugat figyelme, amely kitüntetően eléri
Magyarországot és a többi szocialista országot is, inkább egy
közvetett hatást, nyugtató hatást gyakorolhat, illetve a jövőbe
vetett hitet növelheti -, különösen azért, mivel tudjuk jól, hogy
Erdélyben nagy számban élnek - a tömeges kivándorlás ellenére is -
német származásúak, akiknek az anyaországgal való kulturális és
rokoni kapcsolataik biztos, hogy befolyásoló szerepet töltenek be a
romániai belpolitikai eseményeket illetően.
1989. december 18., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|