|
|
|
|
Helmut Kohl pohárköszöntője (1. rész)
|
1989. december 16., szombat - Helmut Kohl pohárköszöntőjében mindenekelőtt köszönetet mondott azért a barátságos fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben magyarországi látogatásán részesítették. Mint mondta, különös örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen Magyarországhoz hosszú idő óta baráti érzések fűzik a németeket, s a Német Szövetségi Köztársaság már régóta olyan kapcsolatokat ápol Magyarországgal, amelyek - különösen a kelet-nyugati viszonyt tekintve - példamutatóak.
E kapcsolatok múltját elemezve hangoztatta: a német-magyar összetartozásnak mély történelmi gyökerei vannak. Európának nem sok népe van, amely - mindent egybevetve - olyan tartósan élt egymással békében és egyetértésben, mint a német és a magyar. A XX. századi történelemnek sötét fejezetei is voltak, s ezeket sem szabad a népek emlékezetéből kitörölni. A közös történelem azonban sokkal több ennél a néhány esztendőnél, és ennek is tudatában kell lenni. Kohl kancellár részletesen idézte a magyar-német kapcsolatok történelmi múltjának egyes állomásait. Hangoztatta, hogy hosszú századok érlelték ki azt a szilárd barátságot, amely napjainkban is kiállta a próbát. A történelmi múltból a napi aktualitásokhoz visszakanyarodva a kancellár méltatta a magyar kormány bátor döntését, amellyel lehetővé tette az NDK-ból érkezők tízezrei számára a szabadságot jelentő kiutazást. A magyar kormány ezzel azt is bebizonyította, hogy mennyire komoly és visszafordíthatatlan a magyar reformpolitika, amely döntő ösztönzést adott Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa átalakításához. Szeptember 10-e, amikor az NDK-állampolgárok előtt is megnyitották a magyar határokat, mérföldkő marad a két állam és a két nép történelmében. Az alkalmat felhasználva Helmut Kohl köszönetet mondott a magyar kormánynak azért a nagyszerű emberi szolidaritásért, amely azokban a napokban az NDK-állampolgároknak osztályrészül jutott. ,,Nem fogjuk elfelejteni ezeket a pillanatokat,, - hangoztatta a kancellár. Ugyancsak köszönetét tolmácsolta azoknak a magyar segélyszervezeteknek is, amelyek áldozatkészen segítették a nehéz útra készülő embereket. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 21:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|