|
|
|
|
- Párt, mozgalom, csoport Magyarországon - 1 folyt.
|
Töprengenek is azon, hogy a magyar és a szocialista jelző maradjon-e. A munkás viszont ne, mert állítólag ezt sérelmezik az ételmiségiek. Javaslatként elhangzott, hogy kerüljön valahová a nép vagy a dolgozó. Akadnak olyasfélével előhozakodók is, hogy csak a teljes névváltoztatással lehet szakítani az előző korszakkal. Súlyos ellentétek ezek. És a legközelebbi kongresszus elodázhatatlan feladata a tisztázás lenne, de a helyzetet ismervén, az összekuszálódott fonalakat csak a gordiuszi csomóhoz hasonlatosan tudnák kibogozni. Ez a kettévágás azonban a kommunisták számára veszélyek forrása, hiszen már hovatovább a két kezünkön is nehéz megszámlálni, hogy a kommunisták szíve hány felé húzhat. Berecz János mozgalma, összefogás az MSZMP megujításáért az egyik kínálat. A másik irányzat vezére Pozsgay Imre. Ők a Demokratikus Magyarországért Mozgalom névvel léptek porondra. Az ehhez közelálló marxista reformkörök azt hangoztatják, kilépnek az MSZMP-ből, ha nem győz a reformszárny, és ez esetben új pártot alapítanak. Ribánszki Róbert csapata a Marxista Egységplatform. S ezzel nincs vége: a népidemokratikus alternatíva, a Münnich Ferenc Társaság, amely fontolgatja, hogy szintén párttá alakul át. A keményvonalasok közé tartozik még a Munkások Marxista-Leninista Pártja, mely a szocialista demokrácia frontja, továbbá az Antoniewicz Rolland vezette Lengyel-Magyar Diákok Országjáró Szövetsége. A Demisz negyven-valahány tagszervezte közül ki tudja mennyi miképpen hol áll. S mindahány bizakodik, fennen hirdetik, hogy híveik száma jelentős. Kiknek azért, mert megvalósítható reformot tűznek zászlójukra, mások pedig azzal toboroznak, hogy nem lehet a fürdővízzel kiönteni a gyereket is. Tehát el kell vetni a visszarendeződést a szocialista diktatúrához, de nem szabad engedni a piacviszonyok megteremtését. Hiszen akkor tovább tágul az életszínvonalbeli olló a szegények és a tehetősebbek között. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|