|
|
|
|
- A Mindszenty-per - 2. folyt.
|
Az elvek szintjén állva nem tudott megalkudni és meghajolni senki és semmi előtt, s ez olyan korban, döntő években, mint az 1945-öt követő időszak, eleve meghatározta a marxista államvezetés céljainak értékelését. Világosan látta benne, amit nyíltan ki is mondott, hogy a Rákosi rendszere nemcsak az egyház meggyöngítésére, hanem annak végső felszámolására tör. Mindszenty hercegprímásnak ezt a látását a későbbi fejlemények világosan igazolták is. Hatalmas mértékben nőtt a vallástól, az egyházaktól elidegenítettek száma, a magyar nép lelki és erkölcsi züllésbe süllyesztését eredményező kormánypolitika vészes gyümölcse. A hercegprímás teológiai képzettségét és műveltségét felvető kérdésre válaszolva Cserháti püspök azt emelte ki, hogy Mindszenty József jó hitoktató és igehirdető hírében állt, a II. vatikáni zsinatot azonban a maga mélységében nem tudta megfelelően értékelni. Interjúja végén Cserháti József pécsi püspök megállapítja, hogy a hercegprímás rehabilitálása már megindult ügynek tekinthető, a nevezetes koncepciós per felülvizsgálatának megkezdésével. A hercegprímás, bármit is fogtak reá - mondotta a püspök - úgy áll előttünk, mint az örök emberi értékeket tisztelő ember és a magyarság megmentéséért a végsőkig elmenő hazafi. Magyar akart lenni, a magyarságért sokat tett és szenvedett. Úgy áll előttünk és a világ előtt, hogy mint ember tiszta és fenséges magasságban tündöklik. A Mindszenty rehabilitáció kapcsán természetesen sorra kell kerülnie az ártatlanul bebörtönzött és meghurcolt, hallgatásra ítélt egyházi vezetők és papok ügyének is, hogy az ország a maga teljességében láthassa az egyházak életének céltudatos kíméletlen szűkítését, az államhatalom minden eszközével és magából az egyházból kiválasztott és beszervezett gyászpapokkal és laikusokkal, akikből a protestáns egyházak esetében többen a legmagasabb egyházi tisztségek betöltésével üldözték az anyaszentegyházat. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|