|
|
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/4. folyt.
|
Nem ezért mondom, hanem azért, mert úgy látom, hogy a Magyar Szociáldemokrata Párt máig sem tudta tulajdonképpen önmagát identifikálni, nem találta meg a maga sajátos szellemi, politikai arculatát, és úgy néz ki egyre inkább, hogy egy acsarkodó nosztalgiapárt marad. - Míg eddig Bihari Mihályról, az emberről beszéltünk, hadd kérdezzem most önt, a politológust, a politikai, a társadalmi helyzet elemzőjét. Mindenekelőtt volt pártja, az MSZMP helyzetéről, kilátásairól alakított véleménye érdekelne. Arról a pártról, amely a mai válságos helyzetbe vezette az országot, arról, amelyről Szegeden saját tagjai mondták, hogy halott. - Azt nem hiszem, hogy halott. Mint párt halott abban az értelemben, hogy szerintem az MSZMP nem párt, nem igazi párt, de ma Magyarországon nincs egyetlen igazi párt sem. Szociológiai értelemben működőképes, politizáló párt nincsen. Az MSZMP egy etatizált, egy állomosodott közhatalom, és ezért sem halott, mert rendelkezik ma még - habár nem szabad, hogy illuziója legyen szerintem senkinek - azzal az óriási erőhatalommal és közhatalommal, amivel gyakorlatilag még uralja ezt a rendszert. Már nem képes irányítani, már nem képes fejlődési távot mutatni, vagy fejlődési alternatívát adni ennek az országnak, de még uralja a fennálló állapotokat. Ilyen értelemben az MSZMP pártosodása, politizáló, politikai erővé válása az egyik legfontosabb kérdés. Meggyőződésem, hogy az MSZMP egyetlen pártként vagy állomosodott pártként nem képes politikai párttá válni, csak a szétszakadás, szétválás után. Most nem az óhajaimat fogalmazom meg - ezt szeretném hangsúlyozni -, hanem szociológiailag próbálom megérteni a fejleményekeet és az eseményeket. Tehát úgy gondolom, hogy az MSZMP-n belül oly mértékben eltérő politikai nézetek, platforomok, programok vannak, hogy az egyetlen egy ilyen konglomerátumszerűen összefogott gyüjtőpártban nem oldható meg, nem egységesíthető. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|