|
|
 |
|
 |
Pozsgay-interjú a Szabad Európa Rádiónak (4. rész)
|
- Miniszter úr
Mi lesz ezzel a párttal, az Ön pártjával, amely
mellett mindenáron kitart? Kecskeméten, most a múlt héten Szegeden
is sok szó esett arról, hogy esetleg pártszakadás lesz. Önhöz, vagy
az ön gondolatvilágához, politikai elképzeléseihez közel álló
értelmiségiek - Bihari Mihály, Gombár Csaba - nemcsak
elkerülhetetlennek, de egyenesen szükségesnek tartják a
pártszakadást.
- Valóban. Már február óta, amikor a központi bizottsági ülés az
56-os események értékelésével foglalkozott, és végül is tudomásul
vette a népfelkelésről szóló meghatározást, azóta hol mint mumus és
fenyegető rém, hol mint kívánatos cél fel-fel bukkan a pártszakadás
képe. Én megpróbáltam racionalizálni ezt az egész problémakört.
Ha tisztában akarok lenni önmagammal is, akkor azt mondom, hogy
a pártszakadás nem valami rémséges dolog. És engem ne fenyegessen
senki pártszakadás kockázatával, hogyha kimondom a véleményemet.
Mert némelyek a pártszakadás rémképét azért vetítik fel a párttagság
elé, hogy fogja be a száját és ne vitatkozzon, tartson együtt, ne
veszélyeztesse - úgymond - a pártegységet, és így tovább.
Hát ez a bénultság volt jellemző az egész MSZMP-re, meg a
kommunista mozgalomra, pontosan ilyen indítékokból tették ezt. Ilyen
alapon én nem fogadom el veszélynek és kockázatnak a pártszakadást.
De mondom, racionalizáltam magamban az egész ügyet, és mégis arra a
következtetésre jutottam, hogy itt és most egy pártszakadás nem
pártszakadás lenne, hanem szétesés, az MSZMP szétmállása,
kormányzásra való alkalmatlanná válása, és eközben nem jelennének
meg olyan kormányzati tényezők, amelyek ezt a helyzetet kezelni
tudják. Kissé tudálékosan ezt már Kecskeméten is hatalmi vákuumnak
neveztük. Hiszen nem az történne, hogy ebből a szétválásból,
legalábbis a mostani napokban, két markáns, egymástól elkülönülő,
egymással polemizálni is tudó szocialista hivatkozású párt jönne
létre, hanem megismétlem: egyfajta szétesés, identitás-zavar a
tagságban, tájékozódási zűrzavar és kotródás kifelé a pártból.
(folyt.)
1989. május 28., vasárnap 21:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|