|
|
|
|
Gromov - Szaharov - Afganisztán
|
Barta György, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. február 28. kedd (MTI) - Koholmánynak nevezte Borisz Gromov altábornagy Andrej Szaharov akadémikusnak azt a kijelentését, hogy Afganisztánban a háború éveiben voltak olyan esetek, amikor a fegyveres afgán ellenzék által bekerített szovjet katonákat szovjet helikopterekről lőtték, hogy inkább meghaljanak, semmint fogságba essenek. Andrej Szaharov akadémikus a napokban a kanadai rádiónak adott ilyen értelmű nyilatkozatot. Szaharov vádjáról a Krasznaja Zvezda című lap munkatársa Borisz Gromov altábornagyot kérdezte, aki a csapatkivonásig az Afganisztánban harcoló szovjet csapatok főparancsnoka volt.
- Teljesen értetlenül állok e nyilatkozat előtt - mondta Gromov a szovjet honvédelmi minisztérium lapjának adott nyilatkozatában. Élesen bírálta az akadémikust, amiért híresztelések alapján a nyilvánosság elé állt ilyen rettenetes váddal. - A leghatározottabban kijelentem - mondta -, hogy nem történtek ilyen szörnyűségek Afganisztánban. Olyan eset sem volt, hogy bárkit is sorsára hagytunk volna, aki az ellenség gyűrűjébe került; mindenkit igyekeztünk kimenteni. Még elesett bajtársaink holttesteit sem hagytuk a csatamezőn, azokat is igyekeztünk hátraszállítani - fűzte hozzá. - Előfordulhatott-e, hogy az ellenségnek szánt lövedékek szovjet katonákat találtak el és ez adott alapot a híreszteléseknek? - kérdezte a Krasznaja Zvezda munkatársa. Ezt az eshetőséget Gromov nem zárta ki. - A háború rendkívüli körülményei között sok váratlan esemény történik - mondta válaszában. +++
1989. február 28., kedd 08:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|