|
|
|
|
Az Akadémia főtitkára nemzetközi tudományos kapcsolatainkról (1. rész)
|
1989. február 16., csütörtök - Magyarország máris késik az 1992-ben létrejövő nyugat-európai integrációhoz való alkalmazkodásban vagy kapcsolódásban. Megkezdődött ugyan a felkészülés az egész világgazdaságot átrendező változások követésére, ám a kihívásra adható válasz még elméletileg sem tisztázott - mondotta Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára Tóth Ildikónak, az MTI munkatársának azzal kapcsolatban, hogy hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatai átalakulóban vannak, és ez jelentősen érinti tudományos és műszaki együttműködési rendszerünket.
- Ön több fórumon is hangoztatta: a nemzetközi tudományos kapcsolatok tervezésének fő szempontja az, hogy Magyarország a kilencvesen években ne sodródjon Európa peremére. Egyetért azzal a sokak által hangoztatott véleménnyel, hogy a veszély elkerülésének egyetlen módja a nyugat-európai kapcsolatok fejlesztése? - Nem értek egyet; az új európai rendhez való alkalmazkodásunkban a nyugat-európai együttműködés szorgalmazása mellett továbbra sem lehet mellékes kérdésként kezelni a kelet-európai, mindekelőtt a szovjet kapcsolatok erősítését. Magyarország ugyanis kettős kötődésű: a KGST tagja, s ugyanakkor komoly kapcsolatokat épített ki a nyugati világ egyes régióival. Leegyszerűsítve ez azt jelenti: hazánk számára a jövőben is létfontosságú lesz a szovjet energia és nyersanyag, viszont műszaki fejlesztésünkben Nyugat-Európa a meghatározó. A szocialista országokkal való kapcsolatainkban - az elkövetkező években - meghatározónak a kétoldalú kapcsolatokat tartom, mert a KGST a jelenlegi formájában válságban van. - A szocialista országok átlagához képest hazánknak kiemelkedőek a tudományos kapcsolatai a nyugati országokkal. Mi várható e téren a továbbiakban? - A kilencvenes évek elején - véleményem szerint - még nem változik a helyzet. A kérdés nem az lesz: kivel szeretnénk együttműködni, hanem az, hogy velünk ki akar kapcsolatba lépni. Jelenlegi előnyünk egyrészt abból a helyzetből származik, hogy sok esetben a nyugati világ számára a magyar ,,hídon,, vezetett és vezet az út a többi a szocialista országhoz. (folyt.köv.)
1989. február 15., szerda 22:04
|
Vissza »
|
|
Az Akadémia főtitkára nemzetközi tudományos kapcsolatokról (2. rész)
|
A gorbacsovi reformok eredményeként remélt szovjet korszerűsödés azonban távlatokban szükségtelenné teszi hazánk közvetítő szerepét. Számunkra jelenleg az a legfontosabb , hogy a fennálló híd lehetőségeit messzemenően kihasználjuk. - A tudományos kutatás és műszaki fejlesztés területén mennyiben kapcsolódunk a nyugati, illetve a szocialista tudományos szervezetekhez, programokhoz ? - Egyikhez sem ideális a kapcsolódásunk, mindkét területen módosításokra lenne szükség. A nyugat-európai EURÉKA integráció kutatási és fejlesztési programjaiba elvileg hazánk is bekapcsolódhat, de a gyakorlatban ez nem olyan egyszerű. Jelenleg csupán egy hazai intézet vesz részt az EURÉKA kutatásokban, s ezen mindenképpen változtatni akarunk. Akár úgy is, hogy valamelyik nyugati országgal együtt próbálkozunk bejutni. Meg kell kísérelnünk a kapcsolódást az Egyesült Államok egyes kutatási programjaihoz is. Tudnunk kell azonban, hogy a nagy nyugati globális programokban az elkövetkező négy-öt évben nem lesz módunk részt venni. A szocialista országok közül a Szovjetunióval való jelenlegi együttműködésünkről ugyancsak azt lehet mondani, hogy nem áll arányban a lehetőségekkel. A Szovjetunió az alapkutatások számos területén, például a nehézfajsúlyú fizikában és az anyagtudományokban tudományos nagyhatalom, s ez a poziciója feltehetően a jövőben sem változik. A szovjet alapkutatási eredményeket hazánk nem hasznosítja kellőképpen, s az ezzel kapcsolatos szemléletet át kell értékelni. A továbbiakban az ukrán kutató intézetekkel való közvetlen kapcsolatok erősítése indokolt, ami öt esztendeje hivatalosan is lehetőség nyílt. - Mi még az oka annak, hogy a magyar-szovjet tudományos és műszaki kapcsolatok nem elégségesek? - Azt nem lehet mondani, hogy semmi sem történik, mert az utóbbi öt évben 250 közös kutatási és fejlesztési programban születtek eredmények. Tény azonban, hogy a kapcsolat nehézkés, bürokratikus, aminek az oka a vállalati és piaci érdektelenség. A szovjet kutatók sürgetik az elzárkózottság felszámolását, amelybe a Szovjetunió önmagát és az értelmiséget belekényszerítette. Mindenekelőtt a tudományos kutatók minden korlátozástól mentes személyi kapcsolatfelvételének lehetővé tételére lenne szükség. Az MTA az elkövetkező években nem nagy tudományos szervezetek, hanem közös kutatólaboratóriumok és vállalatok létesítésére törekszik. - Sokan féltik a magyar tudományt az ,,agylopástól,,. Mi erről a véleménye? (folyt.köv.)
1989. február 15., szerda 22:07
|
Vissza »
|
|
Az Akadémia főtitkára nemzetközi tudományos kapcsolatokról (3. rész)
|
- Az Akadémia intézeteiből jelenleg 300 tudományos kutató nyugaton, 40 pedig a Szovjetunióban dolgozik illetve vesz részt hosszú tanulmányúton. A jobb kutatási körülmények mellett az anyagiak is közrejátszanak a külföldi munkavállalásban. Be kell látnunk, hogy az elkövetkező években nem tudunk magasabb fizetéseket, s korszerűbb kutatási eszközöket biztosítani, ezért a következő időszakban még jelentősebb szellemi erő elveszítésével kell számolni. Nyilvánvaló , hogy nem a középszerű, hanem csakis a kiemelkedő képességű tudományos kutatók kapnak külföldön munkát; ezt a folyamatot nem lehet megállítani. A határokat nincs értelme lezárni, az útleveleket sem határozatokkal kiutalni. A kérdés az, hogy mennyire lehet a veszteséget enyhíteni, illetve a visszajövő tudást hasznosítani. (MTI)
1989. február 15., szerda 22:09
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|