|
|
|
|
Vremja - Afganisztán
|
Dorogi Sándor, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. február 15. szerda (MTI-TUD) - Különleges számunkra a mai nap, vége a háborúnak - kezdte a nemzetközi hírösszefoglalót szerda este a szovjet tévéhíradó kommentátora. - Ma az utolsó szovjet katona is elhagyta Afganisztánt és nem lesz több hír az áldozatokról, nem lesz több idegenben eltemetett katona - hangzottak Vlagyimir Molcsanov patetikus szavai, amelyeket egy egész ország figyelt.
- Mindig élni fog azonban bennünk a több mint kilenc év alatt Afganisztánban elesettek emléke, mellettünk lesznek a háború rokkantjai, akiknek szükségük van a segítségre. Ma már tudjuk, hogy több mint 14 ezer katonát vesztettünk el azon a földön és kötelességünk a nyilvánosság elé tárni mindazt, ami Afganisztánnal kapcsolatos, azokkal az 1979 decemberi napokkal, amikor csapataink bevonultak ennek az országnak a területére. Kötelességünk eldönteni, helyesen cselekedett-e a Szovjetunió akkori vezetése - mondotta szovjet televízió vezető kommentátora. A csapatkivonás zárónapján a szovjet televízió helyszíni riportokban számolt be az utolsó szovjet egységek megérkezéséről, a tiszteletükre rendezett ünnepségről és kitüntetésükről. A csatából megtértek sorát, mintegy jelképesen, Borisz Gromov altábornagy, az Afganisztánban harcolt szovjet csapatok főparancsnoka zárta, aki rövid nyilatkozatában csak annyit mondott, hogy emlékművet kell állítani az Afganisztánban harcolt szovjet ifjaknak. Ezután a kamera ritka pillanatokat örökített meg: a kőkemény katona elérzékenyülését, amikor a határ szovjet oldalán elsőként fia üdvüzölte őt. +++
1989. február 15., szerda 20:18
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|