|
|
|
|
A kerekasztal négyszögesítése (1.rész)
|
Varsó, 1989. február 15. (MTI-Panoráma) - Aki a lengyelországi társadalmi-gazdasági helyzetet figyelemmel kíséri, nem lepődött meg azon, hogy a legélesebb vita a gazdaság és a szociálpolitika problémáiról bontakozott ki, annál a ,,kisasztalnál,,, amelyet erre a célra a nemzeti kerekasztal mellett felállítottak, nem pedig ott, ahol a szakszervezeti pluralizmussal vagy a politikai reformokkal foglalkoznak.
A második ülés után igen élesen vetődött fel az alapkérdés: ki vállalja a politikai felelősséget a gazdasági reform folytatásáért? Pontosan mely politikai erők hajlandók tartani hátukat az elkerülhetetlen gazdasági döntések nyomán ugyancsak elkerülhetetlennek tűnő társadalmi feszültségekért? Az csupán politikai retorika és szociálpolitikai demagógia, hogy a lengyel gazdaság szanálásának elkerülhetetlen költségeit a társadalomról - vagy ahogyan itt előszeretettel mondják - ,,a lengyel dolgozokról,, bárki másra át lehet hárítani. Az ugyanis csak látszatalternatíva, hogy e költségek milyen hányadát fizeti közvetlenül a dolgozó, és milyen hányadát az állam, vagy az állam tulajdonában lévő gazdálkodó egységek, a vállalatok. E költségek - közvetlenül vagy közvetve - mindenképpen az egész társadalmat fogják érinteni. A gazdasági utópiák világába tartozik az az elképzelés, hogy a leromlott, elavult termelőkapacitással rendelkező, krónikus anyag- és energiahiánnyal küszködő, a nemzetközi pénzügyi kapcsolatoktól, azaz a külföldi hitelektől elvágott, dezorganizált, archaikus szerkezetű lengyel gazdaság normális fejlődési pályára állítható úgy, hogy közben a lakosság életszínvonala legalábbis nem romlik, a belső fogyasztás pedig még nővekszik is. Az egyéni és a közösségi fogyasztást, az egész társadalmi-szociális infrastruktúrát abból a nemzeti jövedelemből kell kigazdálkodni, amelyből a világszínvonaltól tragikusan elmaradt, rendkívül alacsony hatékonyságú lengyel ipar és mezőgazdaság életre keltését kellene finanszírozni, és az adósságokat törleszteni, miközben a nemzeti jövedelem e két cél közül külön-külön egyik feladat megvalósítására sem elegendő. (folyt.)
1989. február 15., szerda 09:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A kerekasztal négyszögesítése (2.rész)
|
A Nemzetközi Valutaalap könyörtelen pénzügyi szakértői persze már készek a válasszal. Csökkenteni kell a belső fogyasztást és - legalább 10 százalékkal - az életszínvonalat, ami egyben az esetleges hiteltámogatás feltétele is. Vagyis a receptet már felírták, csak nincs aki beadja a keserű pirulát a társadalomnak. A lengyel kormány eddig tisztán belpolitikai okokból, a társadalmi nyugtalanságtól tartva húzódozott elfogadni az IMF ajánlatát, de látja a terápia elkerülhetetlenségét, és alighanem túlnyomórészt éppen ezért ült a kerekasztalhoz. Elsősorban a gyógykezeléshez elengedhetetlennek látszó beleegyezést szeretné megszerezni a legkülönfélébb társadalmi és politikai erőktől. Csakhogy a kerekasztal gazdasági bizottsága eddigi két ülése éppen ebben a kérdésben kellett kijózanítólag hatnia a gazdaságért felelős lengyel vezetésre. Úgy tűnik, mindeddig egyetlen politikai erő sem mutatott készséget arra, hogy közös felelősséget vállaljon ,,Lengyelország megmentéséért,, - sem a törvényes szakszervezetek, sem a ,,Szolidaritás,,, sem a LEMP szövetségesei. A lengyel televízió kommentátora a kerekasztal gazdasági bizottsága legutóbbi ülését egy olyan orvosi konziliumhoz hasonlította, ahol az orvosok a haldokló beteg fölött azon vitatkoznak, hogy operálni, esetleg amputálni kell-e, vagy elég-e a gyógyszeres kezelés. Egyesek - szándékosan vagy éppen szándékuk ellenére - olyan terápia mellett törnek lándzsát, amely egyenlő az eutanáziával, a ,,szép halállal,,. S eközben a konzilium résztvevőinek egy része nem csak a beteg sorsáért nem vállal felelősséget, de saját ,,jótanácsaiért,, sem. (folyt.)
1989. február 15., szerda 09:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A kerekasztal négyszögesítése (3.rész)
|
A kerekasztalnál ülő ,,Szolidaritás,, még ennél is tovább megy: megalapozatlan reményeket ébreszt a betegben a gyógyulás iránt. Vezető közgazdászuk - Bugaj - a televízió kamerái előtt a felelősséggel nem terheltek magabiztosságával jelentette ki: az életszínvonal és a fogyasztás csökkenése nélkül is kivezethető a lengyel gazdaság jelenlegi katasztrofális helyzetéből, ha néhány belső és külső feltétel kedvezően alakul. Walesa emberei hozzáteszik, hogy a recept megtalálása és a gyógykezelés nem az ő dolguk. Ezért javasolják egy olyan ,,gazdasági megegyezési tanács,, életrehívását, amely - akár a kormány egyes konkrét döntéseinek megvétózásával is - ellenőrzést gyakorolna a gazdaságpolitika fölött: véleményezné, de nem venne részt megvalósításában, igy felelősséget sem viselne. A kormány érthetően egészen mást akar, a társadalmi következmények közös vállalását szentesítő reformpaktumot, amelyben a részvétellel felelősség is járna. Ettől egyelőre a LEMP-en kívül mindenki igyekszik távoltartani magát. A lengyel társadalom döntő többsége, a bérből és fizetésből élők nevében fellépő ,,Szolidaritás,, és az OPZZ a legfontosabbnak azt tartja, hogy a bérek - az infláció üteme szerint - automatikusan emelkedjenek. A társadalom maradék részét képviselő Parasztpárt a mezőgazdasági árak teljes felszabadítása mellett tör lándzsát, szerinte ez a mezőgazdasági termelés felfuttatásának feltétele. Mindkét javaslat egyetlen biztos következménye az lenne, hogy a ma rohanó infláció vágtató inflációba csapna át. Leegyszerűsítve: a szakszervezetek az alacsony hatékonyságú, s így drágán termelő ipar következtében fellépő áremelkedést, a parasztok pedig az elmaradott agrárstruktúrából, az ágazat fejletlenségéből adódó rossz hatékonyságot akarják megfizettetni a társadalommal, vagy az úgynevezett állammal. A közös döntés és felelősség , közös tehervállalás szándékával kerekre gyalult asztal tehát egyelőre négyszögletes. Lech Walesa a kerekasztalnál elmondott beszédében feltett egy szónoki kérdést: ,,Ki a felelős az ország jelenlegi gazdasági helyzetéért? Talán a mesebeli törpék?,, De így is fel lehet tenni a költői kérdést a kerekasztal mellett: Ki vállja a felelősséget a lengyel gazdaság jövőjéért? Talán a mesebeli törpikék? +++ Zsebesi Zsolt (Varsó), MTI-Panoráma
1989. február 15., szerda 09:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|