|
|
|
|
Tulajdonos kerestetik
|
Régi az a tapasztalat, hogy ami mindenkié, az senkié, de mindeddig, úgy voltunk vele, mint valami elkerülhetetlen csapással . Némi egyszerűsítéssel arról az ellentmondásról van szó, hogy a gazdálkodó szervezetekben a dolgozók - az igazgatótól a munkásig - nem a vagyon gyarapításában, hanem annak felosztásában, magánjövedelemmé való átalakításában érdekeltek. Az első számú vezető már csak azért sem igazi gazda, mert a tőkét úgy kezeli, működteti, hogy a hasznát élvezi, a kárát, a kockázatát pedig a tulajdonos, a társadalom viseli. Nyerhet, de nem veszíthet. A nyugati menedzser vezetőre szintén csak a tőke kezelését, működtetését bízzák, de megbízói, elszámoltatói valós tulajdonosok. Nem vitás, hogy nálunk a kénye-kedvére utazgató, reprezentáló, nagy pénzért újító vezető kevesebbet kockáztat, esetenként a vállalat millióit átválthatja néhány száz dollár magánjövedelemre. És megtűrik az olyan vállalatokat, amelyek nem gyarapítják, hanem felélik a vállalati vagyont, eladott ingatlanaikból fizetik tartozásaikat, emelik a béreket. alc. Saját pénzét beruházhatja A következtetés egyértelmű. Tulajdonos, gondos gazda kerestetik, hogy a menedzser nálunk is egzisztenciáját, netán saját tőkéjét is kockáztatva vállalkozzék. Olyan tulajdonos kerestetik, aki a profit növelésében, a vagyon gyarapításában teszi érdekeltté vezetőit. S a vezetők a gazda gondosságával figyelnek a piac elmozdulására, a vevők igényeire, a cég presztizsére. Nemcsak a mának élnek, fellépnek a költekezés, a pazarlás, az egysíkú bérnyomás, a teljesítménytől elszakadt keresetnövelés ellen. Mindez nem újkeletű felismerés. A szakirodalom régtől feszegeti a társadalmi tulajdon megújításának igényét, keresi a hatékony tulajdonlás formáit, megoldásait. Ha nem akarunk a perifériára sodródni, ebben sem maradhatunk le a tőkés versenytársaktól. De téved az, aki a tőkés modellben, a reprivatizálásban látja a megoldást. A másolás - legyen a minta keleti vagy nyugati - nem vezet eredményre. Számolni kell a magyar gazdaság történelmi, társadalmi realitásaival. Egyebek között azzal, hogy ha akarnánk se lenne elég magántőke az állami vállalatok felvásárlásához, kiárusításához. (folyt.)
1989. február 15., szerda 10:40
|
Vissza »
|
|
Tulajdonos kerestetik 2.
|
A társadalmi tulajdon alapján megteremteni a gazda érdekeltségét - ez a fő feladat. Vannak ötletgazdag elképzelések. Az állampolgárokat lássuk el például egyenlő arányban induló alaptőkével az úgynevezett társalmi örökségből, hogy ezzel az egyének, a dolgozó csoportok a közös tulajdonban lévő eszközökre licitálva vállalkozhassanak. Újabban javasolják az úgynevezett népi részvények kiadását - az egykori földosztáshoz hasonlóan - az aktív keresők közt. De az eddigi hosszú "kaland" után nem túl bonyolult-e így a visszatérés a piacgazdaság főútjára? - kérdik a szakemberek, akik eleve rossz hatásfokúnak tekintik a tőkék szétforgácsolását. alc. Nem vált be a vállalati tanácsok rendszere A kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy egyelőre nem bizonyultak igazán sikeres kezdeményezésnek az új vállalatirányítási formák. A tulajdonosi jogok egy részének átruházása a vállalati kollektívákra, illetve képviselőikre kétségtelenül csökkentette a gazdálkodók hierachikus függőségét, de egyben konzerválta a túlméretezett szervezeteket, a belső függőséget. A vállalati tanácsok nehezítik a decentralizálást, a meglévő gyárak, telephelyek kiválását, önállósodását. A tanácstagok jobbára nem tulajdonosként lépnek fel, hanem rövidtávú munkavállalói érdekeiket érvényesítik. Az első számú vezető, az igazgató is mindenekelőtt munkavállaló. Nem várhatjuk tőle például, hogy kezdeményezze vállalatának külföldi többségi tulajdonba adását. Az új tulajdonos valószínűleg új igazgatót keresne, s ha netán mégis a régit erősítené meg beosztásában, az új, ismeretlen feladat-és kockázatvállalásra kényszerülne. A részvénytársági átalakulásra viszont az igazgató is bátran tehet javaslatot, ezzel nem veszélyezteti állását, jövedelmét. A küföldi tőkések persze alig vásárolnak a felkínált részvényekből. Miért is tennék? Nagyobb biztonságra, több osztalékra aligha számíthatnak nálunk, mint másutt. A tőkés egyébként sem pénzt elhelyezni, hanem vállalkozni akar. Mint ahogy a magyar gazdaság sem pusztán tőkéhez kíván jutni a vegyesvállalatok révén, hanem termelési és vezetési kultúrához is. Az úgynevezett irányító vállalat, a társaságokká szervezett részlegek központja mit sem kockáztat, amíg egy szervezet talpon marad, addig ő megél. Esetleg még utána is, ha például kézben tartja a gyári ingatlan vagyont, ami után bérleti díjat kaszíroz. A társasági törvény persze nemcsak a formális változást, hanem a tulajdonlás gyökeres átalakítását i s lehetővé teszi. (folyt.)
1989. február 15., szerda 10:41
|
Vissza »
|
|
Tulajdonos kerestetik 3.
|
A tulajdonformák egyenjogúsításával, a cégtípusok gazdag választékával elhárulnak az akadályok a többszektorú gazdaság fejlődése, az állami, a szövetkezeti, a magátőke sokoldalú együttműködése útjából. Az új társasági formák korszerű, európai színvonalú kereteket teremtenek az állami vállalatok, a szövetkezetek, a magánszemélyek vállalkozásaihoz. alc. Emóciók és rációk A működési formát választják, az igazgatót kinevezik, tulajdonossá pedig sajátos módon lesz az ember és a szervezet. Külső gazdasági piaci hatások a meghatározók, s nem automatikusan a pénz, az értékpapír, a tőke tesz tulajdonossá. Vegyük például a hazai kistőkést, a meszekot. Nem éppen ideális tulajdonos. Üzleti hasznát a gazdaságból kivonja, elkölti, feléli, elutazza, vagyontárgyakba fekteti. Híradástechnikai cikkekben, kocsitípusokban, lakberendezésben, hétvégi házban, amennyiben teheti, a nyugati mintát követi, de a gazdaság felszereltsége messze elmarad a kor színvonalától. A piaci hatásokra maga is érzéketlen, a nagy szervezetekkel többnyire szimbiózisban él. Üzleti kapcsolataiban mint vevő leleményes, mint eladó fölényes. Tanult a nagyoktól? Nem, a piaci hatások, a gazdasági feltételek, a bizalom hiánya hasonlóak. A magánvállalkozó - legyen iparos, panziós, butikos vagy háztáji gazda - egy dologban vérbeli tulaj: fogja a forintot. Igaz, nála nincs is pántlikázva: a termelési pénz és a magánjövedelem egyre megy. A pénz tőkévé, a személy, a szervezet valós tulajdonossá csak megfelelő társadalmi, gazdasági, piaci feltételek között válik. Az átfogó reformok egyebek között a tulajdonlás kedvező feltételeinek megteremtését szolgálják. A piacgazdaság kiépítése, az import liberalizálása, a versenyfeltételek kialakítása ebbe az irányba mutat. Így tulajdonos és gondos gazda nemcsak kerestetik, hanem a feltételek alakítása révén széles körben teremtetik is. A magászemélyek, a vállalati, a szövetkezeti kollektívák, a bankok, a pénzintézetek, a biztosító társaságok körében. (MTI-Press)
1989. február 15., szerda 10:42
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|