|
|
|
|
Még egyszer a félbeszakadt hoki örökrangadóról (1. rész)
|
1989. február 6. hétfő (MTI) - Nem tudták a csapatok befejezni a Kisstadionban az elmúlt hétvégi FTC - Ú. Dózsa jégkorong örökrangadót, mivel Moharos László játékvezető az utolsó harmad 10. percében, egy petárdadurranás után véget vetett a találkozónak. Azóta sokan vitatták, szükség volt-e idő előtt lefujni a találkozót, talán be lehetett volna fejezni a küzdelmet. Mi a véleménye a történtekről a zöld-fehérek megbizott szakosztályvezetőjének, illetve a dózsások egyik válogatottjának? - Szerintem igaza volt Moharosnak, mivel a végső sipszó előtt figyelmeztette a nézőket, hagyják abba a petárdadobálást - igy Szepeshelyi István. - Ezzel együtt nem szeretném, ha kizárólag a ferencvárosi szurkolókat érné kritika, a lila-fehér rajongók hasonlóan viselkedtek. Úgy érzem, a rendfenntartók nem tettek meg minden tőlük telhetőt, pedig az lett volna a feladatuk, hogy megakadályozzák az indulatok elfajulását. Mit lehet tenni a közönség megfékezésére? - Az a véleményem, hogy ez nem hokibotrány volt: botrány, amit az utóbbi időben a sportpályákon - sajnos - gyakran tapasztalni. Mindezt pár rendbontónak köszönhetjük, akik csupán jelentéktelen részét alkotják az igazi szurkolóknak. Csak Magyarországon dobálnak például jégkorong mérkőzéseken szerpentineket és szotyolát a pályára, ami különösen balesetveszélyes. Sajnos, ha ez folytatódik, lehet, hogy az ilyen emberek miatt kell majd esetleg közönség nélkül lejátszani a döntő mérkőzéseket... A találkozó eredményével kapcsolatban mire számít? - Ezúttal jobban kijött a lépés a Dózsának, s nem létezik, hogy tíz perc alatt behoztuk volna ötgólos előnyüket. Igazságosnak tartom, ha a fegyelmi bizottság elfogadja a pályán elért 6:1-es eredményt. A lila-fehérek ismét magukra találtak, s különösen a régóta kimagasló tehetségnek tartott Ancsin János villogott. Mi az ő véleménye? - Valóban jól ment a játék, s ezúttal a góllövés is többször sikerült az első sornak - mondta. - De a pályán sajnos sokszor nem értjük meg egymást, néha minden lehetőséget elpuskázunk, ezért kaptunk ki ezt megelőzően sorozatosan a ferencvárosiaktól. (folyt.köv.)
1989. február 6., hétfő 12:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|