|
|
|
|
A Novoje Vremja Magyarországról
|
Moszkva, 1989. február 5. (MTI) - A Novoje Vremja című külpolitikai hetilap legújabb száma közölte az előző héten megkezdett magyarországi riport második, befejező részét. A három oldalas írásban először a Magyar Demokrata Fórumról esik szó. A szerző, Marina Sakina megemlíti, hogy az alternatív mozgalmak legnagyobbikáról van szó, amellyel részletesen és rendszeresen foglalkozik a nyugati sajtó, ,,olykor azt a benyomást keltve, hogy az MDF gyűlésein kívül az országban más egyáltalán nem történik,,. A továbbiakban a Bíró Zoltánnal folytatott beszélgetés alapján ismerteti az MDF tevékenységét, kiemelve, hogy a szervezet főleg a humán értelmiségre épít, s nem zárja ki a párttá szerveződés lehetőségét sem. A budapesti riport kitér a világútlevél bevezetésére is. Ezzel kapcsolatban a szerző megemlíti: ,,Az alig egy éve bevezetett új szabályok értelmében Magyarország állampolgárai az egész világba akadálytalanul utazhatnak, kivéve ... a Szovjetuniót. Országunk meglátogatásához meghívóra van szükség. Nem csoda, hogy csökken az érdeklődés az orosz nyelv iránt, amelynek tanulása hamarosan nem lesz kötelező a magyarországi felsőoktatási intézményekben,,. Visszakanyarodva az MDF-re, Sakina megjegyzi, hogy a szervezet politikai jelenléte jól érzékelhető, de a ,,külső kritikus,, általa játszott szerepe megengedi, hogy kockázat nélkül radikális álláspontot foglaljon el. Röviden bemutatja a riport az Új Márciusi Frontot, s szól a Nemzeti Bizottságra vonatkozó javaslatáról. Ezután a cikkíró Ribánszki Róberttel, a HNF országos tanácsának titkárával a népfront és az alternatívok viszonyáról beszélget. Az újságíró a továbbiakban kiemeli, hogy a párt a politikai reformot önmagával kezdte. Ezzel kapcsolatban idéz Pozsgay Imre Népszabadságban közölt interjújából, utalva rá, hogy ő vezeti azt a bizottságot, amelynek a következő kongresszusra el kell készíteni a párt új programjának elveit. A budapesti riport befejező része a többpártrendszerrel kapcsolatos kérdésekben idézi Grósz Károlyt, Berecz Jánost, Lukács Jánost és Fejti Györgyöt. A Novoje Vremja cikkírója végül felteszi a kérdést: Ha 1988-at az alternatív mozgalmak évének neveztük, vajon minek nevezzük majd 12 hónappal később a most indult 1989-et? +++
1989. február 5., vasárnap 12:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|