|
|
|
|
Hajléktalanok a fővárosban
|
--------------------------
München, 1990. november 1. (SZER, Magyar híradó) Demszky Gábor talpon töltötte főpolgármesterségének első éjszakáját - a főváros pályaudvarain próbált közvetíteni, vasutasok, rendőrök, utasok és hajléktalanok között. - Tar Péter tudósít:
- Már hetekkel ezelőtt elterjedt a hír, hogy a Magyar Államvasutak november elsejétől az utolsó vonat érkezésekor lezárja és csak a hajnali első szerelvény indulása előtt nyitja ki a budapesti pályaudvarait.
Aki ismeri a három nagy pályaudvar éjszakai életét, az tudja: több száz, egyesek szerint mintegy másfél ezer embert érint ez. Ők azok, akik hajlékuk nem lévén, rendszeresen a várótermekben, az üres vasúti kocsikban hajtják álomra fejüket.
A MÁV vezetői is tudták, a bezárás előtt nehéz lesz megtisztítaniuk a helyiségeket a csövesektől. Előzetesen nyilatkozatban figyelmeztették a társadalmat, hogy a Belügyminisztérium segítsége nélkül nem tudják megoldani a kilakoltatásokat.
A Déli és a Nyugati pályaudvaron aránylag zavartalanul folyt aztán a takarítás. Az éjfélig meghírdetett akció a Keletiben viszont elmaradt. Bár kutyákkal, kommandósoknak öltözött vasúti rendészek a holtvágányokon álló üres kocsikat megtisztították a hajléktalanoktól, de nem azok hátrahagyott szemeteitől, ürülékeitől. És nem bírták felszabadítani a nemzetközi várótermet sem, többnyire nyelvi nehézségek miatt: románok, lengyelek és ukránok teszik ki a háromnegyedét az itt éjszakázóknak. Többségük a várva várt paradicsomba, Nyugatra indult, de aztán csak idáig jutott, vissza pedig nem mennek - otthonuk lett a Keleti várója. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|