|
|
|
|
SZETA-segítség a hajléktalanoknak
|
---------------------------------
München, 1990. augusztus 9. (SZER, Magyar híradó) - Szomorú téma a szegénység. Aki szegény, az a legszegényebb - és a legeslegszegényebb: akinek még laknia sincs sehol. A hajléktalanok gondjairól lesz szó, és arról, hogy az egyelőre csak messzi jövőben várható országos rendezés itt. Milyen toldozás, foldozás, ideiglenes megoldás, vagy személyes segítség nyújtható azoknak, akiket kilakoltatnak, vagy akiket még kilakoltatni sem lehet, mert nincs honnan és nincs hová menniük?
A SZETA-tól, a Szegényeket Támogató Alaptól Borbély Beátát kérdeztem: mivel foglalkozik mostanában a legtöbbet a több mint egy évtizede aktívan működő SZETA?
- Elsősorban a kilakoltatottak helyzetén próbálunk javítani. Ez egy nagyon furcsa helyzet, mert Budapest tele van üres lakásokkal - ezek rossz minőségű, kisnégyzetméterű lakások, amik évek óta üresen állnak. Abban az esetben, hogyha ide beleköltöznek a családok, akkor őket kirakják az utcára, mert jogtalanul költöztek be: nem volt kiutalásuk.
Viszont azt gondoljuk, hogy nagycsaládot, illetőleg bármilyen egyedülállót sem lehet az utcára rakni a mai világban. A családok szempontjából azért sokkalta fontosabb ez az egész, mert abban az esetben, hogyha valakit az utcára raknak, akkor a gyereket állami gondozásba veszik - ami úgy a családnak, mint a gyereknek nem kifizetődő, egyáltalán nem jó.
És arról ne is beszéljünk, hogy jóval drágább egy gyerek ilyen zord környezetben való felnevelése, mintha családban nőne fel. Ezért megpróbálunk mindent megtenni, hogy ezeket a rossz minőségű lakásokat megkaphassák azok, akik ilyenben laknak. Nagyon kicsi eredménnyel tudunk működni.
- Hogy lehet egyáltalán elérni azt, hogy a meglévő lakásokból ne lakoltassák ki az embereket? (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|