|
|
|
|
Tanácskozás a mozgókép-kultúráról (1. rész)
|
1989. február 5., vasárnap - A mozgókép-kultúra helyzetéről rendezett tanácskozással folytatódott vasárnap a XXI. Magyar Filmszemle eseménysora a Budapest Kongresszusi Központban. A rendezvényen részt vett és felszólalt Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Pozsgay Imre államminiszter, mindketten az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.
Az eszmecsere kiindulópontjául a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége - többek által segélykiáltásnak minősített - állásfoglalása szolgált. A vitairat katasztrofálisnak ítéli a jelenlegi kulturális helyzetet, a művészetre és az oktatásra jutó költségvetési források csökkenését. Ezen belül a magyar mozgókép-kultúra, különösen a Magyar Televízió helyzetét tartja súlyosnak. A megállapítások szerint a Magyar Televízió nem alkalmas arra, hogy a műsorszóró műholdakkal és a videokazetákkal szemben tényleges és értékes választási lehetőséget nyújtson. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a televíziónak csakis az lehet a feladata, hogy fórumot és nyilvánosságot teremtsen a nézetek, vélemények sokaságának, s ezeket demokratikusan közvetítse nézői számára. A vitairat szorgalmazza továbbá az új alkotmányhoz kapcsolódóan egy önálló médiatörvény kidolgozását, független rádió- és tévéállomások alapításának lehetőségét. Emellett fontosnak tartja, hogy a televízió elnökét a parlament válassza meg, munkáját pedig független társadalmi szervezet felügyelje. Az alapanyag kapcsán a tanácskozáson is elsősorban a televízióról, annak társadalmi szerepéről esett szó. Kéry László szociológus vitaindítójában úgy vélekedett, hogy a televízió nem szolgálhat kizárólag a napi politika eszközeként, s nem is egy szórakoztató intézmény, hanem a társadalmi tudás újraelosztásának legfontosabb eszköze. (folyt.köv.)
1989. február 5., vasárnap 17:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|