|
|
|
|
Bihari Mihály a román helyzetről
|
Washington, 1989. december 18. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Itt New York, a mikrofonnál Thassy Jenő, a budapesti vonal tulsó végén dr. Bihari Mihály. Nagyon hálás lennék, hogyha perspektívába helyeznéd a Romániával kapcsolatos válságot és az eseményeket. A hallgató a híreket tudja, de azért adjál egy kis képet arról, amit Ti hallotok ott. - Ha kicsit tágabb dimenzióba helyezzük a romániai eseményeket, akkor térbelileg azt kell mondanunk, hogy példátlan erejű változások indultak meg Európában. Egy világbirodalom omlik össze - abban az értelemben, hogy a Szovjetunió köré szervezett diktatórikus világbirodalom omlik össze - mert hiszen most már nemcsak Magyarország járja a radikális reform utját, hanem a két-három hónappal még elképzelhetetlennek hitt NDK és Csehszlovákia is erre az útra lépett - Lengyelország és Magyarország után. És úgy tűnik, hogy az utolsó nagy despotikus, fasisztoid kommunista birodalom: Románia is elindult a szakadékba, elindult a bomlás felé. Természetesen az, hogy hogy omlik össze egy diktatúra, azt soha nem lehet előre megjósolni. A világtörténelemben még soha senki nem tudta megmondani azt, hogy melyek lesznek azok az események, azok a közvetlen kiváltó okok - egy sztrájk például, vagy egy tüntetés, valakinek a letartóztatása, egy embernek a halála - amelyik elindítja azután a változásokat. Úgyhogy azt mondhatom, hogy térbelileg elérte a világbirodalom felbomlása Romániát is, időbelileg csak az volt kérdéses, hogy ez mikor következik be. Hogy vajon még Ceausescu idejében megindul-e a román fasisztoid birodalom szétbomlása, vagy pedig Ceausescu halála, és klánjának az eltünése után indul meg.
1989. december 18., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bihari Mihály a román helyzetről - 1.folyt.
|
Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy a temesvári események - ösztönözve nyilván az NDK, csehszlovákiai, magyarországi, lengyelországi eseményekkel - egy domino-effektust indítanak el Romániában. A legjobban elnyomott országrészben: Erdélyben - és ez a domino-effektus esetleg egészen Bukarestig fog hatni. - Amikor ezek az események történtek, a nyugatnémet kancellár, Kohl Budapesten járt és beszélt Magyarországhoz. Milyen hatása volt Magyarországra és Kelet-Európára a Kohl-látogatásnak és az általa mondottaknak? -Kohl kancellár beszéde ma hangzott el a parlamentben, tehát még csak nagyon friss intuíciókról lehet beszélni. A parlamentben, amelynek a tv-közvetítését néztem, rendkívül szimpátiával fogadták Kohl kancellár higgadt, tárgyilagos, ugyanakkor nagyon elismerő szavait. Elismerő szavait a magyar folyamatokat illetően, az NDK-menekültek nyár végi-ősz eleji segítségét illetően, és nagyon fontos volt az is, hogy helyre tette és pontosította a német egyesítésnek a kérdését. Nem titkolva azt, hogy természetesen a német nemzetnek valahol valamilyen módon egységes országban kell élni, azonban a jelenlegi politikai helyzetben nem lehet napirendre tűzni a német újraegyesítést. Ez a higgadt hang, valamint az, hogy Németország részéről Magyarország segítése nem egyszerűen a politikai konjuktúrával függ össze, és az hogy időközben NDK-ban és Csehszlovákiában is felgyorsultak a folyamatok és a radikális változások, nem változtatja meg az NSZK szándékát Magyarország hathatós gazdasági, politikai és erkölcsi segítségét illetően.
1989. december 18., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bihari Mihály a román helyzetről - 2.folyt.
|
Ez feltétlenül megnyugtatóan hatott a magyarokra, a magyar politikai közvéleményre, amelyben élt egy félelem: hogy az NDK-ban és Csehszlovákiában megindult radikális változások után Magyarország esetleg háttérbe, vagy a harmadik-negyedik vonalba szorul - mind a Nyugat figyelmét, mind pedig a német segítséget illetően. Ebből a szempontból rendkívül megnyugtatóak voltak Kohl kancellár szavai. - Köszönöm ezt a felmérést, és azért tértem egy mellékvágányra - legalábbi úgy tűnik, mellékvágányra a Kohl-reakciót kérdezve -, mert következő kérdésem az lesz: képzeld magad a románok helyzetébe, a román nép helyzetébe, nemcsak az erdélyi magyarok, hanem egész Romániai nép helyzetébe. Tudják és hallják azt, hogy a változásnak az egyik élesztője Kelet-Németország (sic ) kancellárja Magyarországon van, hallják innen-onnan, amit Magyarországon mondott. Milyen kihatással lesz - gondolod - ez a románoknak a lelkiállapotára és a dominó-effektusra? - Én azt gondolom, hogy nem Kohl kancellár budapesti látogatása, vagy nyilatkozata lesz a döntő láncszem a román nép, vagy a Romániában élő magyarok számára. Azt gondolom, hogy az ottani belpolitikai események a döntőek. Döntőek továbbá azok az események, amelyek most már - Romániát és Albániát leszámítva - az összes európai szocialista országban megindultak, beleértve most már Bulgáriát is, Csehszlovákiát és az NDK-t is. Ezek azok, azt hiszem, amelyekből bátorítást és erőt merítenek a kitartáshoz. Kohl kancellár és a Nyugat figyelme, amely kitüntetően eléri Magyarországot és a többi szocialista országot is, inkább egy közvetett hatást, nyugtató hatást gyakorolhat, illetve a jövőbe vetett hitet növelheti -, különösen azért, mivel tudjuk jól, hogy Erdélyben nagy számban élnek - a tömeges kivándorlás ellenére is - német származásúak, akiknek az anyaországgal való kulturális és rokoni kapcsolataik biztos, hogy befolyásoló szerepet töltenek be a romániai belpolitikai eseményeket illetően.
1989. december 18., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bihari Mihály a román helyzetről - 3.folyt.
|
- Elképzelhető-e, hogy ilyen szituációban és körülmények között el lehet-e szigetelni a Temesváron és - egyes jelentések szerint Aradon - kirobbant tüntetéseket és meg nem történtté lehet-e tenni? - Szerintem már nem lehet elszigetelni - bár nem kívánok jóslásokba bocsátkozni -, de láttuk jól, hogy egy hihetetlen kemény diktatúra próbálta útját állni a reformnak az NDK-ban is és Csehszlovákiában is - akárcsak egy, vagy másfél hónappal ezelőtt is. Hihetetlen harcias, kemény visszautasításban részesítették a reformokat követőket, rendkívül magabiztosnak mutatkozott mindkét diktatúra - dehát ez a diktatúrák természete. Úgy gondolom azonban, ahogyan NDK-ban és Csehszlovákiában, ugyanúgy Romániában is a helyzet forrpontra jutott. Az volt a kérdés, hogy hol lesz az a bátor ezer, kétezer, vagy háromezer romániai állapolgár - magyar és nem magyar állampolgár, román állampolgár - aki meri venni a bátorságot, hogy a világ egyik legsötétebb és legaljasabb elnyomó gépezetével szembe merjen szállni - kollektív akaratát, hitét és elszántságát a Securitate és a román despotizmus mellének feszítse. Úgy tűnik, hogy ez most Temesvárott elindult, bár időlegesen természetesen katonai zár alá lehet venni egy várost, ez gyakorlatilag nem egy nagyon nagy ügy katonailag, de politikailag és erkölcsileg ez a despotizmus nem tudja kezelni ezeket a konfliktusokat. Tehát az én megitélésem szerint az iszonyatos erejű és tömeges elégedetlenség után, valamint azután, hogy úgy tűnik, hogy bár rendkívül sikeresen celebráltatta a maga számára a legutóbbi román kongresszust Ceausescu, most már a román párton és a román hadseregen belül is megérlelődött a helyzet arra, hogy néhányan - esetleg nyíltan - vállalják a Ceausescuval szemben állást.
1989. december 18., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bihari Mihály a román helyzetről - 4.folyt.
|
Ezek az erők - egymástól külön-külön és egymástól függetlenül elinduló erők - könnyen komunálódhatnak, felerősíthetik egymás hatását és pillanatok alatt bekövetkezhet egy földcsuszamlásszerű változás. A diktatúrák életében mindig földcsuszamlásszerű és pillanatok alatt bekövetkezett változásokat tapasztalhattunk meg. Úgyhogy és nem egyszerűen a reményemet fejezem ki akkor, amikor azt mondom, hogy úgy vélem, hogy nem lehet most már leállítani, nem elegendő az az elnyomó gépezet, ami Ceausescu rendelkezésére állt -, hanem szociológiai tényekből, illetve történelmi analógiákból lehet következtetni arra, hogy a Ceausescu-rezsim végóráit éli. - Köszönöm Bihari Mihálynak ezt a kiváló felmérést. Pontosan ezt szerettük volna hallani itt, az Óceán túloldalán, ahol az eseményektől meglehetősen elmaradva várjuk a további kiértékeléseket és a híreket.+++
1989. december 18., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|