|
|
|
|
Rabár Ferenc a válsághelyzetről
|
-------------------------------
Washington, 1990. október 26. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Mi a véleménye a magyar kormánynak a közlekedési sztrájkról, a kialakult hangulatról? Thassy Jenő:
- A vonal túlsó végén a budapesti kormánytanács irodája, Rabár Ferenc pénzügyminiszter van a telefonnál. Jelentést kaptunk Budapestről és a vidéki városokból az ottani taxisofőröknek az akciójáról és az elkeseredett hangulatról, amely bizonyos fokig olyan messze elment, hogy a Kádár-rendszer alatti jobb állapotokat emlegetik. Mi az Ön véleménye erről?
- A hangulat valóban nagyon elkeseredett, és ezt a benzináraknak a felemelése okozta. A benzináremelés egy gazdaságilag elkerülhetetlen lépés volt a kormány részéről. Azt hiszem, hogy az egész világon tudják, hogy a kuvaiti válság miatt a benzinárak kétszeresére emelkedtek a közelmúltban. A magyar kormány ezt a lépést nagyon sokáig halasztotta. Magyarországon a benzinár nem szabadár, hanem hatósági ár, és most elkerülhetetlenné vált az áraknak a felemelése, annál is inkább, mert a Szovjetunióból jövő szállítások akadoznak. A harmadik negyedévben egyharmaddal kevesebb olaj érkezett, és a negyedik negyedévben még kevesebbet várunk.
A benzináremelés mértéke az tulajdonképpen nem a jelenlegi igen magas olajárakhoz alkalmazkodott, hanem egy 25-29 dolláros barrelenkénti árra volt alapozva. Olyan mértékű volt, hogy Magyarországon mintegy 60-64 százalékos áremelést tett szükségessé.
A taxivállalat dolgozói, a magántaxisok és általában a szállításból és a fuvarozásból élők érthetően megrázkódtatásként értékelték ezt az áremelkedést. Természetes, hogy tiltakoznak ellene, hiszen arra kényszeríti őket, hogy átgondolják, átkalkulálják a ráfordításaikat és ennek megfelelően tarifaemelésre is fognak kényszerülni. Természetes, hogy a mai feszített gazdasági helyzetben a tarifaemelés egyben egy keresletcsökkenést is fog okozni, és ezt nagyon nehezen tudják elviselni. (folyt.)
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Rabár Ferenc a válságról - 1. folyt.
|
A gazdasági megrázkódtatás tehát valóban nagyon kemény volt, és lélektanilag is és gazdaságilag is indokolt, hogy ezzel szemben egy tiltakozás alakult ki. A gazdasági indokoltságot úgy értem, hogy azok, akik ebből élnek, kénytelen lesznek valóban mindent újra átkalkulálni és átgondolni.
- Mit tud a kormány tenni a segítségükre? Budapesten valószínűleg - meg nem erősített számadatok szerint - körülbelül 20 ezer taxi van, New Yorkban talán 8 ezer, és a lakosságnak a száma hatszorosa majdnem a budapestinek.
- Igen.
- Van-e mód a taxiengedélyek csökkentésére?
- Természetesen. Nagyon sok minden más lehetőség is van arra. Nem az áraknak a visszaállításával, mert ez lehetetlen. Hiszen hogyha a benzinárakat visszaállítanánk az eredeti szintre, akkor ez annyit jelentene, hogy a világpiaci ár és a hazai ár közötti különbözetet támogatásként kellene a kormánynak megadni. Ez a támogatás pedig másként azt jelenti, hogy azt valakitől el kellene vonni. A társadalom minden rétege a teherviselőképesség határán van, és másokat nem tudunk ezzel tovább terhelni, tehát az árakhoz nem tudunk hozzányúlni.
Ugyanakkor a kormány kész arra, hogy nyugodt körülmények között, nem zsarolásnak a hatása alatt tárgyaljon a taxisoknak kiadott koncepciókról, tárgyaljon arról, hogy az ebből élőknek a terheit hogyan lehet más vonatkozásban csökkenteni, tehát minden szempontból kompromisszumra kész.
Egy dolgot nem tehet a kormány: a zsarolás hatásának nem engedhet, mert az teljesen lejáratná azt hiszem nemcsak a nemzetközi közvélemény előtt, hanem a hazai közvélemény előtt is. (folyt.)
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Rabár Ferenc a válságról -2. folyt.
|
- Miniszter úr Az egyik kifogása a taxisoknak, és ez még az áremelés előtt volt, hogy a 20 forintos alapdíj messze túl alacsony. Még el sem indította a motort, máris ráfizetett. Hogy lehet ezt ellensúlyozni?
- A díjtételeknek a megállapítása, a tarifának a meghatározása az már réges régen nem a kormány feladata. Azon már túl vagyunk, hogy ilyen dolgokat központilag határozzunk meg. Gyakorlatilag ők teljesen szabadok a tarifa meghatározásában, és a tarifa fokozatainak a megállapításában. Itt a kérdés - ahogy említettem - inkább az, hogy a megemelkedett tarifa miatt keresletcsökkenésre számítanak. Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy a keresletcsökkenés mértékét csak a gyakorlat fogja tudni megmondani.
Ugyanígy csak a gyakorlat tudja megmondani, hogy Magyarországon, pontosabban Budapesten 17 ezer taxira van-e szükség, vagy 15 ezerre, vagy 12 ezerre. A piac sajnos így működik, hogy ezt csak a gyakorlat, a tapasztalat, a dolgoknak a megérése tudja meghatározni.
- A külső felmérés Magyarország helyzetéről rendkívül kedvező, és úgy tűnik, hogy a kormány ez alatt a fél év alatt sok mindent elért. Belülről nézve és a pillanatnyi fájdalmakat átszenvedve egész más a szemlélet és a hangulat. Hogy lehetne áthidalni ezt a nagy szakadékot?
- Szerintem egyféleképpen: a lakosságnak az állandó, következetes és nagyon őszinte tájékoztatásával. Ez a tájékoztatás nem mindig volt egyenletes. Ennek oka volt a külső körülményeknek, olyan külső körülményeknek a megjelenése, amelyek a kormány számára is váratlanul jöttek. De kétségtelen, hogy az új külső megrázkódtatások, tehát az olajválság, a kuvaiti helyzet, a szovjet kereskedelem összeomlása és az aszály együttvéve olyan helyzetet teremtettek, amelyek sokkal rosszabbak a kiinduló helyzetnél, és azt a különbséget indokolják, amely a kormány kezdeti optimizmusa és a jelenlegi szemlélete között valóban létezik. (folyt.)
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Rabár Ferenc a válságról - 3. folyt.
|
Ugyanakkor meggyőződésem, hogyha az egyes társadalmi rétegekkel következetesen és folyamatosan tórgyalunk, hogyha azokat nagyon őszintén tájékoztatjuk, akkor a magyar népet meg lehet győzni, még akkor is, hogyha ezek az intézkedések fájdalmasak, kellemetlenek, és sokszor az elviselhetőség határát súrolják. +++
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|