Rendszerváltás és az MTI

	Az angol lapok Magyarországról
(Rentoul Ferenc) München, 1989. február 17. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A nagy angol napilap, az Independent Budapestre küldte Péter Jenkinst az egyik legismertebb angol politikai publicistát, aki most cikksorozatban számol De a magyarországi állapotokról: Lenin szerint a forradalmi helyzetnek két feltétele van: az egyik az alulról jövő nyomás, a másik pedig, hogy az uralkodó osztály már nem tud uralkodni. Magyarországon ma az elsőnek nemigen van jele, annak ellenére, hogy az utóbbi hat év alatt az életszínvonal valami 25 százalékkal lesüllyedt. A második feltétel azonban fennáll; a pártvezetőség elvesztette önbizalmát, és már nem érzi, hogy mint kommunista elit egymaga el tudja látni a kormányzás feladatát. Maga számolta fel ezt azzal, hogy megtagadta az egypártrendszert, abban a reményben, hogy így görcsösen ragaszkodhatnak a hatalomhoz. A pártvezetőség tagjai úgy döntöttek, hogy megpróbálják meglovagolni a demokrácia tigrisét. Hogy miért választották ezt a veszélyes megoldást? Azért, mert ha nem próbáltak volna közeledni a demokrácia felé, az még nagyobb veszélyekkel járt volna. Mint Berecz János mondta: az emberek körömszakadtáig harcoltak volna a demokratizálásért, több időt töltöttek volna az utcán, mint a munkahelyükön, a párt szétbomlott volna - szóval bekövetkezett volna a teljes .felfordulás. Peter Jenkins így folytatja beszámolóját: Egy magyar professzor nagyon is gyengének látja a gazdasági reform kilátásait. Magánszektor alig van, szabad pénzpiac nincs, hogy lehet tehát állami vállalatokat a magánszektorba átszervezni? Nyers Rezső azt mondta Jenkinsnek, hogy a legközelebbi öt vagy tíz éven belül a magánszektor a mostani 18 százalékról 25-30 százalékra emelkedik. Aztán meg ki akar tényleg piacgazdálkodást? Az előbb említett professzor szerint a kommunista párt semmiképpen, a munkások sem akarják, sem a parasztok, sem az értelmiségiek. Ezeknek a piacgazdálkodás csak újabb áldozatokat jelentene, több munkát és magasabb árakat. A párton belül hatalmi párharc folyik Grósz és Pozsgay között. A párt nagyon vigyáz, hogy ne kényszerítse Pozsgayt ellenzékbe, mert akkor a különféle csoportok mögé állnának. Kifelé azonban a párt nem hajlandó feladni vezető szerepét. Annyi azonban biztos - folytatja Jenkins -, hogy a párt maga is átérzi: félő, hogy lehet egy újabb forradalom vagy összeomlás. Grósz azt mondogatja a nyugati nagyköveteknek, hogy ha túl gyorsan vezetik be a reformokat, ez robbanást válthatna ki. Es ezen a ponton lépnének be - mégpedig nemcsak képletesen - az oroszok. Mindenki azt hangoztatja, hogy a Brezsnyev-doktrina halott, és hogy az 56-os budapesti vagy a 68-as prágai beavatkozás ma már elképzelhetetlen. De elhiszi-e ezt valóban bárki is? Ki volna hajlandó elsőnek próbára tenni? A magyarok semmiképpen, ha rajtuk múlik. Ha a párt kezéből végleg kicsúszna a vezetés, akkor a Szovjetunió szerint beállna a dominóelmélet, mert Magyarország után ki akarna válni Észtország, aztán Litvánia és így tovább. Az egyik nyugati nagykövet szerint esztelenség azt állítani, hogy a Brezsnyev-doktrina halott, mert ha Magyarországon történne valami nagyobb szabású megmozdulás, a Szovjetunió azonnal újra bevonulna, és ha Gorbacsov nem akarná erre kiadni a parancsot, akkor a Vörös Hadsereg és a KGB kidobná Gorbacsovot, és bevonulna a maga felelősségére. Berecz János szerint azonban a magyar kormányra nem nehezedik külső nyomás, csak maga a vezetőség igyekszik önuralmat és önfegyelmet gyakorolni, hogy elkerüljék az esetleges szerencsétlenséget. Lehet, hogy mindkettőnek igaza van - fejezi be budapesti helyzetjelentését az Independent hasábjain Peter Jenkins. +++ 1989. február 17., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »