Rendszerváltás és az MTI

	Beszélhetünk-e még kommunista tömbről?
London, 1989. január 24. (BBC, Panoráma) - Kelet-Európa szerte új szelek fújdogálnak Mihail Gorbacsov hatalomra jutása óta, itt-ott egyre szabadabban. Mint Jerzy Rohan rámutat, annyi egyéni kezdeményezésnek vagyunk manapság tanúi a közép- és kelet-európai országok részéről, hogy kérdéses, beszélhetünk-e még egyáltalán kommunista tömbről, mint olyanról? Kelet- és Közép-Európa országaiban annyira eltérően alakulnak az események, hogy talán nem is helyénvaló már azokat egy tömbként emlegetni. Gorbacsov számtalanszor hangsúlyozta, hogy minden országnak saját belátása szerint kell problémáit megoldani. Ennyiben a szovjet magatartás gyökeresen eltér a korábbitól. De vajon az új keletű szabadság miként hat Moszkva egyes kommunista szövetségeseire? Lengyelország és Magyarország esetében valódi pluralizmus kezd kibontakozni, mely végül megteremtheti egy demokratikusabb és a közmegegyezést célzó politikai rendszer feltételeit. Bulgária és Csehszlovákia a Gorbacsov által sürgetett reformokat úgy fogadta, ahogyan a múltban mindig is fogadták a Kremlből kiinduló kezdeményezéseket. Vagyis megváltozott a politikai szótár, de nem a lényeg. Kelet-Németország és Románia teljes egészében elveti a változtatási törekvéseket. Kelet-Berlin azt mondja, hogy fölöslegesek, Bukarest pedig, hogy helytelenek. A különbségek mögött azonban felfedezhetjük a közös vonást. Nevezetesen arról a felismerésről van szó, hogy a kelet-európai kommunista pártok által a lakosságra erőszakolt rendszer az elmúlt négy évtizedben sem gazdaságilag, sem politikailag nem volt képes megfelelni a várakozásnak. Az eltérő álláspont most abban nyilvánul meg, hogy az egyes országok kommunista vezetése milyen mértékben hajlandó beismerni a rendszer kudarcát, illetve hajlandó a gazdasági és politikai élet újjáélesztésére kísérletet tenni. Úgy tűnik, ebben az irányban a lengyelek és a magyarok mentek a legtovább. Varsó most arra készül, hogy újra törvényesíti a betiltott Szolidaritás szakszervezetet, s kifejezte készségét, hogy tárgyalni kíván az úgynevezett konstruktív ellenzékkel. Magyarországon nemrégiben fogadták el mindazon törvényeket, melyek lehetővé teszik, hogy valódi többpártrendszer alakuljon ki, melynek körülményei között a kommunistáknak más politikai csoportokkal kell megmérkőzniük a hatalomért. Az effajta elgondolások szentségtörésnek hatnak Ceausescu szemében, aki váltig hangoztatja, hogy a kommunista pártnak az élet minden területén meg kell őriznie, sőt erősítenie kell vezető szerepét. Szó sem lehet párbeszédről és a központi gazdaságirányítás szigorúbb, mint valaha. Románia mostanában gyakran kerül egy táborba Kelet-Németországgal - noha gazdasági sikerességük mutatói igencsak eltérőek. A kelet- berlini vezetés Ceausescuhoz hasonlóan fennen állítja, hogy a párt a legfőbb döntőbíró minden területen, s hogy változásra nincs szükség. Köztes helyet foglal el Csehszlovákia, miután egyfelől szóban hangoztatja a gazdasági és politikai reformok szükségességét, másfelől teljes egészében elveti a párthoz nem tartozó és más nézeten lévőkkel folytatott dialógust. A prágai hatóságok napokban tapasztalt merevségét a vezetés azon félelme indokolja, hogy esetleg elveszítik az ellenőrzést, és ebben a félelmükben talán nincsenek egyedül. Akármi történik is, illetve nem történik a kommunista tömbben, végső soron a majdani sikereken, vagy kudarcon mérődik meg. A végeredmény attól is függ, hogy a kommunista pártok mennyire hajlandók meglazítani a hatalom gyeplőit. A monolitrendszer repedezik, de végső széthullása még hosszú ideig várathat magára. +++ 1989. január 24., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »