 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó Ellenzéki vélemény a KB-ülésről
"A KB ülésről az
MDF képviselőjét Kasza László kérdezte:
- Mi a véleménye az MSZMP kétnapos kongresszusa után kiadott
határozatról, Grósz Károly tegnapi nyilatkozatáról a Magyar
Demokrata Fórum vezetősége tagjának, Csurka Istvánnak?
- Az MSZMP még mindig képtelen szembenézni önmagával. Most talán az
utolsó lehetőségét szalasztotta el arra, hogy az ország elfogadott
vezetője legyen. Ha most elfogadja a népfelkelést, meg ami azzal
jár - persze a népfelkelés számunkra csak egy félmegoldás - akkor
most a társadalom - de a sajtó mindenesetre - felsorakozik mögé, és
nagyon megnehezült volna minden ellenzéki mozgalom dolga. A magyar
hiszékeny nép, szeretné elhinni a jót, a megjavulást még arról is,
akit már évtizedek óta nem szeret, és aki évtizedek óta csak
folyton becsapta. Ez azonban most megint nem történt meg. Nem
történt semmi."
|
|
|
|
|
|
 |
Glossza az áremelésekről
|
München, 1989. február 13. (SZER, Világhíradó) - Magyarországon -
idén már sokadszor - ma ismét elszabadultak az árak. Ezúttal többek
között savanyúságokkal, konzervekkel, mirelit-termékekkel hűtötték
le az utóbbi napok politikai várakozását, zökkentették vissza az
átlagpolgár életét a - sajnos régóta "normális" - kerékvágásba.
Felolvassuk Ravasz Győző budapesti glosszáját:
- Kérem én nem értem, miért siránkoznak annyian a gazdasági
viszonyok miatt? Én egyre több kiadástól mentesülök. Igaz,
meglehet, hogy kissé különc vagyok, ami abból látszik, hogy nem
dohányzom. Épp ez a tény indított el az anyagi gyarapodás útján.
Kezdetben csak Symphóniát nem szívtam, és ezzel naponta vagy 6
forinttal több marad a zsebemben még annak idején. Idővel rátértem
a Marlboróra - ma ezt nem veszem meg. Így az egykori 6 forintot
megtízszerezve - sikerült lépést tartanom a pénzromlással.
Ezt a metódust alkalmazom újabban a konyhai kiadások terén is.
Azelőtt nem vettem meg a téliszalámit, miáltal szerényen számítva
is vagy 150-200 forintom maradt meg havonta. Utóbb a kerülendők
listájára került a gyulai kolbász. Ez utóbbi 50-60 forintot
jelentett minden hónapban, de ha dőzsölni akartam, akkor azt is
megengedtem magamnak, hogy 20-30 deka helyett 50-60 deka gyulait ne
vegyek meg, így abból az egy tételből megkettőzhettem a
bevételemet.
Ebben az évben meggyőztek - anyagi gyarapodásom érdekében és
testsúlyom gyarapodása elkerülése érdekében - jobb lesz elkerülnöm
a sonkát, a tarját és általában a felvágottakat. Megint a tárcámban
maradt havi 200-300. Mégcsak erőfeszítést sem okoz, mert mi
tagadás: úgy belejöttem ebbe a kapzsi pénzhalmozásba, akár a
kormány az áremelésbe.
Egyet füttyentettem és fittyet hánytam a sajtoknak is. 200 forint
minden áldott hónapban, hacsak közbe nem jön valami - mondjuk:
újabb áremelkedés - mert akkor a 200-ból esetleg 3 vagy 400 lesz.
Legújabban a konzerveknek, befőtteknek, dzsemféléknek, mirelit-
termékeknek mutattam fityiszt, és meg sem merem mondani, nehogy az
adóhivatal lecsapjon rám, ezek révén még, meg még több száz forint
üti a markomat. Ha ezt a sok tételt összeadom, kiderült, temérdek
pénz feszíti a bukszámat.
Ugye (...) fajta csokoládékkal etethetem magam, például a szerencsi
Tibivel. Mindennapos nálam a déligyümölcs is. Nem ebéd után persze,
hanem ebéd helyett. Valahányszor elhangzik a déli harangszó,
bevágok egy almát, néha másfelet. Ez az én "déli" gyümölcsöm. A
csokoládét is vacsora helyett kapom be, nem vacsora után. Az ember
ne legyen telhetetlen, élvezze az életet.
Megmondjam hogy csinálom? Jobbról magam elé teszek egy szép
szakácskönyvet, balról az asztalra rakok egy szép színes IBUSZ-
prospektust pálmafákkal, a kettő között meg ott fekszik a tárcám,
benne 2 ezer forint. Ennyi maradt a fizetésemből a rezsi, meg a
déli gyümölcs és a csokoládé után.
A finom új bankókat ujjaim hegyével simogatom, beszívom még jól
érezhető nyomdafesték-szagukat, esetleg az életszagot. Hébe-hóba
lapozok egyet hol a szakácskönyvben, hol a prospektusban, és
csöndesen élvezek el. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|