 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó Ellenzéki vélemény a KB-ülésről
"A KB ülésről az
MDF képviselőjét Kasza László kérdezte:
- Mi a véleménye az MSZMP kétnapos kongresszusa után kiadott
határozatról, Grósz Károly tegnapi nyilatkozatáról a Magyar
Demokrata Fórum vezetősége tagjának, Csurka Istvánnak?
- Az MSZMP még mindig képtelen szembenézni önmagával. Most talán az
utolsó lehetőségét szalasztotta el arra, hogy az ország elfogadott
vezetője legyen. Ha most elfogadja a népfelkelést, meg ami azzal
jár - persze a népfelkelés számunkra csak egy félmegoldás - akkor
most a társadalom - de a sajtó mindenesetre - felsorakozik mögé, és
nagyon megnehezült volna minden ellenzéki mozgalom dolga. A magyar
hiszékeny nép, szeretné elhinni a jót, a megjavulást még arról is,
akit már évtizedek óta nem szeret, és aki évtizedek óta csak
folyton becsapta. Ez azonban most megint nem történt meg. Nem
történt semmi."
|
|
|
|
|
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Grósz Károly búcsúbeszéde (2. rész)
|
Közvetlen munkatársai nevében búcsúzom Kádár János elvtárstól. A
pártmunkások - alkalmazottak, adminisztratív és technikai dolgozók,
beosztottak és tisztségviselők - búcsúját tolmácsolom. Mindazokét,
akiknek az a páratlan szerencse jutott osztályrészül, hogy vele
együtt, egyidőben, a közelében dolgozhattak. Mindenekelőtt ebben a
házban, de szélesebb értelemben mindenütt, ahol a pártmunkások az ő
szellemében, hivatástudattól vezéreltetve szolgálták a szocializmus
ügyét, a magyar nép boldogulását.
Emlékezzünk most együtt Kádár Jánosra, a kommunista vezetőre, az
emberre
Idézzük fel a személyiségéből messze sugárzó erkölcsi példát
Legyünk követői a munka mindenekfölötti tiszteletében. Ne
feledjük soha az erre vonatkozó szavait: ,,... a szocialista
erkölcsi követelmények között - mondotta - én első helyre teszem: ha
vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel
Ezt
mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen
segédmunkásig.,,
Tegyük életünk vezérlő elvévé a közösség szolgálatát, a
társainkért érzett felelősséget. Amit ő egyik beszédében úgy
fejezett ki, hogy ,,mindannyian személyes ügyeinken túltekintve
élünk.,,
Tanuljunk tőle szerénységet és emberi önérzetet, ,,tiszta
szigorúságot,, és figyelmességet, bizakodást és fegyelmet,
elvhűséget és a kompromisszum-alkotás bölcsességét, egymás iránti
bizalmat és türelmet, hazaszeretet és internacionalizmust.
Munkatársait nem kényeztette az elismerés szóvirágaival, de
bízott bennük és az irántuk érzett megbecsülését kifejezésre
juttatta. A hetvenedik születésnapján így válaszolt az üdvözlésekre:
,,Hálás vagyok az elismerő szavakért, amelyeket a munkámról
mondottak. Ehhez azt szeretném itt is hozzáfűzni, hogy sohasem
egyedül dolgoztam, mindig másokkal együtt. S ha már az én munkámat
méltatják, akkor köszönetet mondok mindazoknak, akik e munkát
segítették és segítik.,,
Köszönettel mi tartozunk.
Büszkék vagyunk rá, hogy munkatársai, segítői lehettünk.
(folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 16:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|