|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó Ellenzéki vélemény a KB-ülésről
"A KB ülésről az
MDF képviselőjét Kasza László kérdezte:
- Mi a véleménye az MSZMP kétnapos kongresszusa után kiadott
határozatról, Grósz Károly tegnapi nyilatkozatáról a Magyar
Demokrata Fórum vezetősége tagjának, Csurka Istvánnak?
- Az MSZMP még mindig képtelen szembenézni önmagával. Most talán az
utolsó lehetőségét szalasztotta el arra, hogy az ország elfogadott
vezetője legyen. Ha most elfogadja a népfelkelést, meg ami azzal
jár - persze a népfelkelés számunkra csak egy félmegoldás - akkor
most a társadalom - de a sajtó mindenesetre - felsorakozik mögé, és
nagyon megnehezült volna minden ellenzéki mozgalom dolga. A magyar
hiszékeny nép, szeretné elhinni a jót, a megjavulást még arról is,
akit már évtizedek óta nem szeret, és aki évtizedek óta csak
folyton becsapta. Ez azonban most megint nem történt meg. Nem
történt semmi."
|
|
|
|
|
|
|
A Magyarország cikke
|
München, 1989. január 11. (SZER, Magyar Híradó) - Témánk a Magyarország című lap ez évi első számának Emberiességi okokból című cikkéhez kapcsolódik. Az előzmény: Grósz főtitkár többször kijelentette, hogy annak idején Nagy Imre írta alá a kivégzettek jeltelen sírba temetésének törvényét. A Magyarország cikke nyilvánosságra hoz most egy Nagy Imre által 1954-ben aláírt titkos záradékot, amely egy 1896-ban kelt törvénynek és egy 1912-ben hozott rendeletnek a szellemét követve arról rendelkezik, hogy a halálra ítélt és kivégzett személyek holtteste bizonyos esetekben nem adható ki. Viszont: az a rendelkezés - és egyébként ez is benne van a Magyarország cikkében -, amely szerint a kivégzett személy sírját megjelölni nem szabad, 1955. december 29-ikén kelt. Ezt a dokumentumot a hetilap nem közli, és a rendelet aláírójának nevét sem. De azt mindenki tudja, hogy akkor Nagy Imre már rég nem volt a hatalomban, a miniszterelnök pedig Hegedűs András volt. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik tagja, Fónay Jenő éppen Münchenben tartózkodik. Őt kérdezte erről a témáról Zsillé Zoltán kollégám. A beszélgetésből most rövidebb részletet hallanak, a teljes interjút a hét végén közöljük a Hazai napló műsorában. - A cikkről, és annak értékeléséről olyan valakit kérdezek, akit egy hajszál választott el attól, hogy ebbe a 301-es parcellába kerüljön maga is: Fónay Jenővel, akit 1956 után halálra ítéltek, majd végül is az ítéletet életfogytiglani büntetésre változtatták. Azt kérdezném tőled, Fónay Jenő, hogyan értékeled ezt a cikket, és azt a kísérletet, hogy valamiképpen a rendezetlenséget egy Nagy Imrerendeletre vezessék vissza? - Ha csak cikkről akarok beszélni, akkor még érni kell a véleménynek, amely majd a végén leülepszik. Az azonban mindenképpen nagyon kellemetlenül érintett, ahogy Pálfy József lapjában, a Magyarországban - az 1989 év első Magyarországában - megjelenhetett e cikk, és így jelent meg. Valami olyasmit éreztem, hogy ez a mai helyzetben cinikus. Pont akkor betenni egy ilyen cikket, amikor a kegyeletről fél éve beszélünk. Komoly eredményeket értünk el. Miniszterelnökünk, vagy a főtitkár kijelentései, ígéretei lassan kezdenek valóra válni. Ha ez a cikk csak azt akarja elérni a magyar nép előtt, hogy lám: 32 évig nem csináltunk semmit - ez Nagy Imre rendelete - akkor körülbelül úgy tudom értékelni, mint azt a New York-i kijelentést, azt a New York-i visszakérdezést, amikor a Grósz miniszterelnök úr visszakérdezett: "melyik Nagy Imrét akarják önök rehabilitálni?" Azt is meg kell mondani, hogy ez azért - még ha közelmúlt is - de már múlt. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|