Rendszerváltás és az MTI

	A Gramsci konferencia
(Román István) München, 1989. február 12. (SZER, Világhíradó) - Üdvözöllek a stúdióban Dorogi Judit, és külön megköszönöm, hogy eljöttél, mert ma reggel érkeztél meg, méghozzá vonattal, tehát fárasztó út után Triesztből, ahol részt vettél, vagy legalábbis hallgatóként megfigyelted az a háromnapos tudományos konferenciát, amelyet az Olasz Kommunista Párt Gramsci Intézete és a Szlovén Kommunista Párt tudományos intézete együtt rendezett. A címe a tudományos összejövetelnek az volt, hogy A szocializmus reformja - decentralizáció, pluralizmus és demokrácia. Három eset: Magyarország, Jugoszlávia, Lengyelország. Milyen benyomásokkal érkeztél vissza? - Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy a háromnapos konferencián a legnagyobb sikert a magyarok aratták. Kezdve a Magyarországról érkezett Vásárhelyi Miklós rendkívül színvonalas bevezető előadásával, folytatva olyan neves, külföldön élő magyar politológusok, történészek, egyetemi tanárok hozzászólásával, mint Kende Péter és Fejtő Ferenc Párizsból, Schöpflin György Londonból, és Molnár Miklós Genfből. - És miért volt épp a magyaroknak a legnagyobb sikerük? - Talán azért, mert Nagy Imre egykori sajtófőnöke és ma Magyarországon élő egyetlen közvetlen munkatársa rendkívül mély benyomást tett a hallgatóságra. - Vásárhelyi Miklósra gondolsz, róla beszélsz! - Igen. Derűs, magabiztosságot keltő, rokonszenves egyéniségével. Amikor Vásárhelyi az elmúlt 35 éven belüli három magyar reformkísérletet elemezte, és elsőként az 53-ban kezdődőnek meghiúsulásáról beszélt, majd arról, hogy az a magyar társadalom progresszív fejlődésébe való bajlós beavatkozás volt, és vezetett az 56-os forradalomhoz - mindenki érezte, hogy szavának aranyfedezete van. Hiszen 56-os szerepléséért Nagy Imrével és munkatársaival együtt száműzték, perbefogták, elítélték. - Ő is ott volt Romániában - ezt értetted? - Igen. Romániába vitték. - Igen. - Aztán a Nagy Imre-per során elítélték. Éveket töltött börtönben, később a magyar közéletből is visszahúzódott. Elsősorban azért, mert nem volt hajlandó semmiféle elvtelen kompromisszumra. A fehérre azt mondani hogy fekete, vagy legalábbis azt, hogy nem fehér. Most hogy 56 értékelése körül felizzottak a viták, a hivatalos politika magyarázkodik, de Vásárhelyinek erre nincs szüksége. Ő ugyanazt mondja ma is, amit több mint 30 évvel ezelőtt mondott. De az is fontos, hogy miként vélekedik a második és a harmadik reformfolyamatról, illetve reformkísérletről. A másodikról azt mondta, hogy a 68-ban beindult gazdasági reform felfüggesztésétől egyenes út vezetett a 80-as évek teljes gazdasági csődjéhez, és közvetetten a mai általános politikai, gazdasági válsághoz. Majd a harmadikra, tavaly májusban, amikor a fordulat bekövetkezett és Kádár régi gárdáját lecserélték, azt mondta, hogy a mostani reformon a szocializmus léte áll vagy bukik. Ebből következően a kormányzatnak le kell vonnia a szükséges és elkerülhetetlen konzekvenciákat akkor is, ha ezek komoly kockázatokkal járnak. A demokrácia nem a szocializmus egyik útja, hanem az egyetlen. Csak jelzők nélküli, valódi pluralizmussal valósítható meg, amelyben a nép maga választja meg: milyen kormányt akar. - Beszélj most légy szíves arról, hogy mit mondtak a jugoszlávok és mit a lengyelek? - A jugoszláv és lengyel esettanulmány referátumának szerzői sokkal kisebb intellektuális függetlenségről tettek tanúbizonyságot. Ez nemcsak az előadók személyének volt tulajdonítható, hanem főként annak, hogy mindketten a hatalmon lévő kommunista párt nézőpontjából vázolták a szocializmus reformjára vonatkozó elképzeléseket. Persze hozzá kell tennem még azt is, hogy a lengyel előadó nem a programban szereplő professzor volt. Őt - hírek szerint - a kerekasztal-beszélgetés miatti elfoglaltsága akadályozta meg abban, hogy Triesztbe utazzon. Helyette a római lengyel akadémia tagja érkezett meg, és tartotta az előadást. Elsőként a magyar után a jugoszláv esetet vizsgálták, ahol az előadásból kiderült, hogy nemcsak a szocializmus reformkísérletével vannak problémák, hanem Jugoszláviában mindezt súlyosbítja az egyes tagköztársaságok egyenlőtlen gazdasági és társadalmi fejlettsége, aminek következtében az országot a felbomlás, a szétesés veszélye fenyegeti. A ljubljanai marxista kör vezetője egyenesen arról beszélt, hogy Szlovéniának, Jugoszlávia legfejlettebb tagállamának az 1992-ben megvalósuló egységes Nyugat-Európához sokkal szorosabb szálakkal kellene kötődnie, mint például Szerbiához vagy Montenegróhoz. - És mi volt a te benyomásod? Most nagyon röviden, néhány mondatban az egész konferenciáról. Magyarán szólva: hasznos volt, vagy pedig csépelték a szót, kicsit magasabb fokon, tudományos fogalmakkal? - Nem lehet ezt így leegyszerűsíteni. Ha nagyon-nagyon a lényegét akarom megfogalmazni, akkor az a következőben koncentrálható: megreformálható-e a szocializmus? - ugye ez volt az alapkérdés. A válaszok többnyire úgy hangzottak, hogy megreformálható, amennyiben az a szocializmus más lesz, mint az eddigi, a létező szocializmusban, szocialista államokban kialakult. Tehát valami egészen más. Néhány érdekes hozzászólásból idéznék. Egyesek szerint a mai formában tehát semmiképpen nem reformképes a szocializmus, hiszen a gazdasági válság mindenütt elviselhetetlen méreteket öltött. És mint a magyar és lengyel példa mutatja maguk a kommunisták is kétségbe vonják a párt legitimitását. Tehát, hogy a rendszer változásra képes-e, az kérdés -, az viszont biztos, hogy nincs alternatívája. Tehát vagy alapvetően más lesz, gyökeresen más -, vagy eltűnik. - Azért teljesen nem értettem, hogy azt mondtad, hogy a mostani állapotában nem maradhat meg. Na, de hát megmaradhat, hogyha megreformálják. - Ha gyökeresen megreformálják, és ha ez az új forma ez sokkal inkább közeledik a szociáldemokrata eszmékhez, mint a régi sztálinista eszmékhez. - Köszönöm Judit a beszélgetést. +++ 1989. február 12., vasárnap
Vissza »