Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Bíró Zoltánnal
(Siklós István) München, 1989. február 12. (BBC, Panoráma) - Grósz Károly bejelentését követően - vagyis hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a többpártrendszert választja a további előrehaladás érdekében - a BBC híreibe úgy került be ezt a bejelentést követően Magyarország, mint az az ország, amely Kelet-Európában élen jár a reformok bevezetése terén, és hogy mindenképpen igen jelentős lépést tett. Bíró Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja. Őt kérdezem telefonon, hogy mi erre a reakciója, mi a véleménye erről? Először is az, hadd mondjam el, hogy örülök, ha a BBC így értékeli és így látja Magyarországot. Hozzáteszem ehhez, hogy én inkább afelé hajlok, mintha Magyarország és Lengyelország és bizonyos fokig a Szovjetunió többé-kevésbé fej-fej mellett haladna ezekben az időkben. Kétségtelen, itt Magyarország megint fontos lépést tett előre. Fontosnak és elhatározónak tartom Grósz Károly bejelentését - azzal, hogy nem volt ez egészen váratlan. Itt valóban a Központi Bizottság ülése előtt meglehetősen nagy volt a bizonytalanság, feszültség. Azzal, hogy most Grósz Károly a többpártrendszer vállalását jelentette be, ezzel azt gondolom: valóban választott. Választott az MSZMP: választotta azt, hogy vállalja a demokratizmusnak, egyáltalán a demokráciának mindazokat a konzekvenciáit, amelyeket egy pártnak vállalnia kell, ha a demokrácia útjára lép. Nem lesz ennek olyan veszélye a párt számára, hogy esetleg a jövő évi választásokon kisebbségbe kerül? Kockázat nélkül nem megy. Nem lehet a demokráciát elképzelni az egyes pártok, a benne resztvevő szerveződő, vagy megszervezett pártok kockázatai nélkül. Én azt gondolom, hogy az MSZMP-nek helye van, mindenképpen helye kell legyen ebben a demokráciában, de nem tartom döntő kérdésnek azt - és remélem az MSZMP sem tartja -, hogy 50 százalék fölötti, vagy alatti arányhoz jut egy esetleges választáson. Most - ami a Demokrata Fórumot illeti - jelen pillanatban nem mint párt tevékenykedik. Ezek után elképzelhető, hogy pártként fog működni és a választáson pártprogrammal indul? Több minden elképzelhető. Mi dogmatikusan a pártkérdést sem akarjuk kezelni - tehát nem kötjük magunkat egy doktrinához. Mi eddig azt mondtuk - és én még tegnap este is ezt mondtam a Magyar Demokrata Fórum egy vidéki alakuló ülésén - hogy nem akarunk párt lenni. Miért nem akarunk? - nem annak a kérdése, hogy mennyi lehetőség van pillanatnyilag erre, hanem annak a kérdése, hogy mennyi értelme van. Most is azt mondom, amit már korábban is mondtam, hogy nekünk egyelőre előnyösebb, ha politikai szellemű mozgalomként határozzuk meg magunkat, de elkövetkezhet az a pillanat, amikor az ország érdekében, 'az ország polgárai érdekében célszerű a Magyar Demokrata Fórumnak is párttá válni. Ha ez eljön, akkor párttá fogunk válni egész biztosan. A következő választáson akar indítani a Demokrata Fórum ilyen formában képviselőjelöltet? Igen, mindenképpen akarunk indítani - ezt még az alapítólevelünkben le is írtuk. Függetlenül attól, hogy pártnak nevezzük-e magunkat, vagy nem - mindenképpen indulni akarunk, és én úgy gondolom, hogy nem is vagyunk esélytelenek. A másik nagyon fontos kérdés, amelyet Grósz Károly nyilatkozata érintett, az 1956-os esemény megnevezése, és e tekintetben úgy tűnik, hogy nem mondott teljes egészében igent a népfelkelés, a felkelés mellett. Elégségesnek érzi ezt Bíró Zoltán ezt az állapotot 1956-tal kapcsolatban? Elégségesnek semmi esetre sem érzem. Valóban megnyugtató ebben az, hogy nem akarták végérvényesen, egyszer s mindenkorra lezárni a párt álláspontját ebben a kérdésben. Kevésbé megnyugtató az, hogy az MSZMP - szerintem teljesen feleslegesen - ragaszkodik változatlanul ahhoz, hogy az ellenforradalom mozzanata legalábbis benne volt az eseményekben. Ezzel szemben a mi álláspontunk az, hogy az eseményeket egészében nézve, a forradalmak történetébe beágyazva - még ha voltak is rossz, emberileg vállalhatatlan atrocitások 1956-ban, annak az a lényege, a tartalma, az egészének a megítélése mindenképpen csak az lehet, amit mi korábban is mondtunk: hogy ez forradalom volt a maga egészében, illetve nemzeti felkelés - ahogy a mi szóhasználatunkkal ezt leírjuk. Bíró Zoltán, mi a véleménye arról: megteremti ez a pártnyilatkozat a lehetőségét annak, hogy Magyarországon tényleg megkezdődik a kibontakozás? Én azt gondolom, hogy megteremti. Mindenképpen rendkívül fontos lépésnek tartom előre, a kibontakozás felé. Én azt gondolom, hogy más út nem is nagyon adódott volna - még akkor is ha megvolt a veszélye annak, hogy egy kisebbségi nyomásra esetleg a párt valamilyen más utat választ. Én azt gondolom, hogy a tárgyalások legalábbis a tárgyalások gyors lefolytatására minél előbbi szükség lenne, és utána minél előbb arra, hogy egy nép által is jóváhagyott, a nép megbízatásával, vagy legalábbis bizalmával élő politikai intézményrendszer alakulhasson ki. Egy kicsit elszomorít engem az, hogy az MSZMP az Új Márciusi Front javaslata mellett voksolt. Úgy tűnik, hogy tudniillik. Nemzeti Bizottságot kell létrehozni. Nekünk erről az a véleményünk, hogy megint a nép feje fölött jön létre majd egy - végül is még gyenge, csíraállapotban lévő pártokból valamiféle konszenzus. Holott itt arra lenne szükség, hogy egy - a társadalom, a nép által jóváhagyott - konszenzus jöjjön létre. Ennek pedig semmiképpen sem felel meg egy ilyen nemzeti bizottságféle. Voltaképpen mit akar jelenteni a Nemzeti Bizottság? Ez nyilván arra készül, hogy az átmeneti szakaszban próbáljon egy viszonylag szűkkörű, a politikai mozgalmakból, pártokból álló valamilyen bizottságot létrehozni, amely innen-onnan - tehát a parlamenttől, az Elnöki Tanácstól, a kormánytól bizonyos jogosítványokat átvéve - megpróbál előkészíteni egy következő lepést a demokratizálás folyamatában. Nekünk erről az a véleményünk, hogy ez megint túlságosan szűkkörű, túlságosan megbízatás nélküli - voltaképpen nem legitim - szervezet lehetne csupán. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni. Ez az alkotmányozó nemzetgyűlés működjön ideiglenesen, hidalja át ezt az átmeneti szakaszt úgy, hogy ez fogadja el az alkotmányt, ez hozza meg a választójogi törvényt, ez készítse elő az 1990-es választásokat. Körülbelül 1990-ig - a választásokig - a mozgalmak, pártok is megerősödhetnének annyira, hogy méltó partnerei lehetnének akár az MSZMP-nek, akár egymásnak. És így alakulhatna ki, ebben a folyamatban alakulhatna ki szerintünk az a jogállamiság, amiről itt beszéltünk. +++ 1989. február 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »