 |
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
 |
Az MSZMP és 1956 megítélése
|
München, 1989. február 3. (SZER, Világhíradó) - Az 1956-os
forradalom értékelése valóban fontos kérdés lehet azon hatalmi
csoport számára, amelynek úgynevezett legitimitása ennek a
népfelelésnek az elárulásából származik.
Ha 1956-ban népfelkelés volt, akkor a jelenlegi vezető csoport
bitorolja a hatalmat. Az is kiválthatta a látványos vitát, hogy a
Kádár János bukása után létrejött pályareformer kádáristákból és
reformerekből álló koalíció nem működik. De lehetséges egy további
magyarázat is. Hallgassák meg Lengyel Szaniszló jegyzetét.
- A Politikai Bizottság nevű Laokoón-csoport az utóbbi napokban oly
sokat foglalkozik a nyilvánosság előtt az 1956-os forradalom és
szabadságharc megítélésével, hogy a kívülállóban erősödik a gyanú:
ezzel valami másról, például az ország jelenlegi, égető
problémáiról akarja elterelni a figyelmet. A kérdés ugyanis réges-
rég eldőlt azok számára, akik az 56-os eseményeket személyesen
élték át, vagy a történelem tanúitól szerezték értesüléseiket. Ez
nem dokumentumoktól függ - mint Grósz Károly szeretné beállítani -
hiszen milliók által megélt, és hatásában továbbélő történelemről
van szó.
Hogy ez a történelem mennyire él még ma is, azt éppen az 1956-os
követelések mai időszerűsége bizonyítja. És bizonyítja az is, hogy
- mint a Heti Világgazdaságban olvashattuk - több, mint 32 évvel a
forradalom után, és a fiatal generációk intenzív kádári agymosása
ellenére az ország lakosságának 70 százaléka olyan nemzeti hősnek
tekinti Nagy Imrét, aki Magyarország függetlenségéért küzdött.
Ebben a megvilágításban 1956-nak az MSZMP általi megítélése még a
párton belül is egy kisebbség ügye, amivel kár fárasztania a
nagyközönséget.
Egy politikailag is pluralista társadalomban minden párt, minden
csoport és minden egyén a saját belátása szerint ítéli meg a
dolgokat, és nem akar - de nem is tud - az igazság kizárólagos
birtokosának a szerepében tetszelegni. Már csak ezért is érdektelen
a politikai bizottságbeli előbirkózók tematikai zsonglőrködése. +++
1989. február 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|