|
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
|
1956 népfelkelés volt
|
(Lőcsey Pál) München, 1989. január 29. (SZER, Világhíradó) - Történelmi pillanatoknak lehettek tanúi, azok a korán ébredők, akik január 28- án, szombaton hajnalban bekapcsolták a Kossuth Rádiót. Pozsgay Imre egy vele készült interjúban közölte: az MSZMP nemrég életre hívott történelmi albizottsága a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek mondja azt, ami 1956-ban történt. Jól hallották kedves hallgatóim! 32 év elteltével végre az uralkodó párt vezérkarában is akadt egy ember, aki mindazt, ami a magyar függetlenség és a népképviseleti demokrácia kivívása érdekében 1956. október 23-a, és november 4-e között hazánkban végbement, többé nem a becsmérlő ellenforradalom minősítéssel, illeti, nem is próbálja megkerülni a politikai értékítéletet olyasféle semleges fogalmazással, mint "sajnálatos" vagy "tragikus" események, hanem világosan, és félreérthetetlenül a nép cselekvéséről, a nép felkeléséről beszél, a magát néphatalomnak nevező önkényuralom ellen. Jól tudjuk, hogy az uralkodó párt egy tudományos fórumon kialakított véleménye nem azonos e párt legbelsőbb szerveinek döntésével. Senki se gondolja, hogy egy tekintélyes politikai bizottsági tag nyilatkozata rózsaszirmokkal szegélyezett utat nyithat bajba jutott országunk megújulásához. Ettől még nem fog mérséklődni az infláció, nem szűnik meg a nyugdíjasok és a sokgyermekesek elszegényedése. Nem enyhülnek az egyszerű emberek megélhetési gondjai, és nem válik korszerűvé, jövedelmezővé a nemzetgazdaság. De megkezdődhet a múlttal való becsületes szembenézés, és ezzel együtt a magyar társadalompolitikai, szellemi és erkölcsi megtisztulása. 1956 hivatalos értékelésének valósághű, történelmileg igazolt megváltoztatása lépés lenne a nemzet széles tömegeinek kiengesztelése felé. Az 1956 után börtönt, internálást, megveretést, emigrációt, kényszerű foglalkozás- és lakhelyváltoztatást, rendőri felügyeletet, nyugdíjcsökkentést, utazási tilalmat és a diszkrimináció egyéb formáit elviselni kénytelen közép- és idős generáció, valamint az 56-os eszmék vonzásában élő fiatalok hatalmas tábora, elégtétellel fogadná 1956 hivatalos átértékelését. Nem azért, mintha az elmúlt évtizedekben okunk lett volna 56 eszméinek igazságában és jövőjében kételkedni. De mindenekelőtt azért, mert a hatalom néhány képviselőjének megváltozott álláspontjában az annyira áhított nemzeti összefogás, a magyar testvériség múltbelinél magasabb fokú megvalósulásának távlati eszméjét látjuk és üdvözöljük. A történelmi pillanatot tehát megéltük. Az átértékelés történelmi folyamatának kérdőjelei ezután kell, hogy eltűnjenek. Bízunk benne, hogy ez nagyobb megrázkódtatások nélkül be fog következni. Lőcsei Pál Budapesten élő közíró, szociológus kommentárja hangzott el. +++
1989. január 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|