|
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
|
Fórgách Pál véleménye a krízisről
|
---------------------------------
München, 1990. október 29. (SZER, Magyar híradó) - Most egy szakszervezeti vélemény - Tar Péter kérdez:
- Forgách Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke hogyan értékeli a három nap eseményeit?
- Ha egyáltalán győztes van, az a társadalmi szolidaritás. Itt olyan demonstrációja volt a társadalom összefogásának egy meggondolatlan kormánydöntéssel szemben, ami példa nélkül áll. Mindenki jól tudta, hogy itt nem taxis-ügyről, nem magánfuvarozókról van szó, hanem egyszerűen egy ellenállásról, egy önvédelemről, amely kifejezte a társadalom nagy részének az elhatározottságát, hogy nem képes tovább viselni azokat a terheket, amelyeket a kormányintézkedés rájuk ró.
Tehát ilyen értelemben úgy érzem, hogy anélkül, hogy győztesről, vesztesről beszélnénk, a legfelemelőbb élmény az én számomra a: fegyelmezettség, a szervezettség, az egység és a társadalmi szolidaritás - aminek úgy érzem, hogy a magyar legújabbkori történelmében egy fényes hét végét jelenti és semmiképpen sem szégyenteljes. Inkább megmutatta, hogy a lakosság érett a demokráciára, békés úton képes az akaratát kifejezésre jutattni - itt lényegében ez történt. +++
1990. október 29., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|