Rendszerváltás és az MTI

	Haldoklik az Aral-tó
1990. január 17.(ADN/MTI-Panoráma) - Beteljesedett szovjet tudósok évekkel ezelőtti borulátó jóslata: az Aral-tó egyre zsugorodik, és a világ egykoron harmadik legnagyobb belső tava mára kétharmadára csökkent, sőt két kisebb tóra esett. legújabb légi felvételek is bizonyítják egy 30 méteres földsáv a tavat egy kisebb északi és egy nagyobb déli részre osztja. A víztükör 13 métert süllyedt, a partvonal kilométerekkel beljebb húzódott. Kereken 2 millió hektár válik sós sivataggá, mivel a tomboló viharok több millió tonna sót és port fújnak a partközeli szántóföldekre. Mindez a rövidlátó öntözéses gazdálkodás következménye. Évtizedeken keresztül ugyanis az Aral-tavat tápláló két fő vízforrás, az Amu-Darja és a Szir-Darja megcsapolásával próbálták a sztyeppét mezőgazdaságilag virágzóvá tenni. A következmények pusztítóak. A tó feletti állandó párabúra korábban távol tartotta a közép-ázsiai óázisoktól a hideg északi és északkeleti szeleket, és 200-220 napos évi vegetációs időszakot tett lehetővé, mostani hiánya viszont az éghajlat kontinentális jegyeit hagyja fokozottabban érvényre jutni. Így az éghajlat egyre szárazabb lesz, a telek hosszabbodnak és egyre hidegebbek, míg a nyarak rövidebbekké és forróbbakká válnak. Az aratási szezon lerövidül. A tó már régen elveszítette halászati jelentőségét, a hajóközlekedés is nagymértékben visszaesett. Most már az ivóvíz-ellátás is veszélybe került: a tó és a beleömlő vízfolyások egyre sósabbak, a talajvízszint pedig süllyed. Amennyiben a tó az eddigiekhez hasonló ütemben haldpklik tovább, az 1960-ban még 66 500 négyzetkilométer felületű és 1989-ben is még 38,8 méter mélynek mért tó ezer év múlva alig 20 ez er négyzetkilométerre zsugorodik, 2010-re pedig már el is tűnik. Szovjet politikusok, környezetvédők, mezőgazdasági és ipari üzemek természetesen megkísérlik a veszélyt elhárítani, akár radikális intézkedések árán is. Az erre vonatkozó programot 1988 őszén fogadták el. Ennek értelmében mindenekelőtt a vízfelhasználást szándékoznak hatékonyabbá és takarékosabbá tenni, hogy végülis az Aral-tó vízutánpótlása megnövekedjék. Így szigorúan korlátozzák az Amu-Darja és Szir-Darja környezetében öntözésre és ipari célokra felhasznált víz mennyiségét, sőt 1991-től a gazdaságoknak már fizetniük is kell a vízért. Eredményt remélnek a részben már elöregedett öntözési rendszerek felújításától is. Új öntözési eljárások és modern ipari technológiák is hozzájárulnak majd a víztakarékossághoz . Első ízben csökkentették a vízigényes gyapot termőterületét. Az első eredményekig azonban az Aral-tó szintje tovább süllyed. +++ 1990. január 17., szerda 15:28
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »