|
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
|
Derű és ború a határon
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, Forgószínpad) - Az NSZK lakossága szurkol a keletnémet menekülteknek: kinek, hogyan és mikor sikerül átjutnia Nyugatra. Az ugródeszka Magyarország, és ennek köszönhető, hogy hazánk nap-nap után a figyelem középpontjába került. A legutóbbi események tükrében félő, hogy a külföld felemás képet fest magának Magyarországról. Kohl kancellár kifejezi köszönetét, a bonni külügyminisztérium államtitkára dicshimnuszokat zeng budapesti tárgyalópartnereiről. Az osztrák határőrök tágranyílt szemekkel figyelik, miként szivárog át az egykori vasfüggönyön csoportosan vagy magányos farkasként az NDK-ból érkező turistahad. A Nemzetközi Vöröskereszt Budapest közreműködésével folyosót nyit a nyugatnémet követség megszállói előtt. A bécsi követségben és (...) a menekültek első gyülekező és fogadó helyén örömkönnyek hullanak, amelyek egyben a hála könnyei a segítőkész, vagy legalább a tapintatosan elnéző magyarok iránt. És azoknak sem kell kétségbeesniük, akik hátramaradtak, Zugliget még mindig a Jóreménység-fok. Bonni jelentések szerint a magyar hatóságok megígérték, senkit sem toloncolnak vissza, igyekeznek emberségesen megoldani mindenkinek a sorsát. A határon pedig ezután sem adják ki a tűzparancsot. A derűs légkört azonban fájdalmas sikolyként töri meg a hír, a magyar határőrök korántsem kesztyűs kézzel, hanem gumibottal, puskatussal bánnak a menekülőkkel: "Úgy vadásztak ránk, mint a nyulakra, ütöttek, vertek a gumibottal. Amit műveltek, az a Gestapóra emlékeztetett" - idézi a DPA nyugatnémet hírügynökség a kárvallottakat, akiket szökési kísérlet közben leptek meg a katonák. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|