 |
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
 |
Pozsgay-interjú a Szabad Európa Rádiónak (4. rész)
|
- Miniszter úr
Mi lesz ezzel a párttal, az Ön pártjával, amely
mellett mindenáron kitart? Kecskeméten, most a múlt héten Szegeden
is sok szó esett arról, hogy esetleg pártszakadás lesz. Önhöz, vagy
az ön gondolatvilágához, politikai elképzeléseihez közel álló
értelmiségiek - Bihari Mihály, Gombár Csaba - nemcsak
elkerülhetetlennek, de egyenesen szükségesnek tartják a
pártszakadást.
- Valóban. Már február óta, amikor a központi bizottsági ülés az
56-os események értékelésével foglalkozott, és végül is tudomásul
vette a népfelkelésről szóló meghatározást, azóta hol mint mumus és
fenyegető rém, hol mint kívánatos cél fel-fel bukkan a pártszakadás
képe. Én megpróbáltam racionalizálni ezt az egész problémakört.
Ha tisztában akarok lenni önmagammal is, akkor azt mondom, hogy
a pártszakadás nem valami rémséges dolog. És engem ne fenyegessen
senki pártszakadás kockázatával, hogyha kimondom a véleményemet.
Mert némelyek a pártszakadás rémképét azért vetítik fel a párttagság
elé, hogy fogja be a száját és ne vitatkozzon, tartson együtt, ne
veszélyeztesse - úgymond - a pártegységet, és így tovább.
Hát ez a bénultság volt jellemző az egész MSZMP-re, meg a
kommunista mozgalomra, pontosan ilyen indítékokból tették ezt. Ilyen
alapon én nem fogadom el veszélynek és kockázatnak a pártszakadást.
De mondom, racionalizáltam magamban az egész ügyet, és mégis arra a
következtetésre jutottam, hogy itt és most egy pártszakadás nem
pártszakadás lenne, hanem szétesés, az MSZMP szétmállása,
kormányzásra való alkalmatlanná válása, és eközben nem jelennének
meg olyan kormányzati tényezők, amelyek ezt a helyzetet kezelni
tudják. Kissé tudálékosan ezt már Kecskeméten is hatalmi vákuumnak
neveztük. Hiszen nem az történne, hogy ebből a szétválásból,
legalábbis a mostani napokban, két markáns, egymástól elkülönülő,
egymással polemizálni is tudó szocialista hivatkozású párt jönne
létre, hanem megismétlem: egyfajta szétesés, identitás-zavar a
tagságban, tájékozódási zűrzavar és kotródás kifelé a pártból.
(folyt.)
1989. május 28., vasárnap 21:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|