 |
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
 |
Pozsgay Imre előadása Kecskeméten (1.rész)
|
1989. január 25., szerda - Nem a szocializmus eszméje és alapprogramja bukott meg hazánkban, hanem az a sztálinista modell, amely kiölte az emberekből a kezdeményezőkészséget, az a hatalomgyakorlási modell, amely összekeverte a népfelség elvét a pártfelség elvével. Egyebek között ezt hangsulyozta Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szerdán Kecskeméten, ahol a város oktatási, közmüvelődési intézményeinek képviselőivel találkozott. A városban működő Pedagógusok Akadémiáján tartott találkozón Pozsgay Imre részletesen elemezte az ország jelenlegi válságos helyzetének okait, beszélt a párt előtt álló feladatokról, s kifejtette véleményét az alternativ mozgalmakról.
Hangoztatta: jelenlegi válságos helyzetünkben sem szabad
katasztrófát látnunk; nem feltétlenül az összeomlás előszele, hanem
üzenet arról, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. A
hogyan továbbra azonban csak ugy lehet választ adni - s ezt az egyes
párttag egyedül vagy egy-egy pártszervezet önmagában nem tudja
megtenni -, ha a párt vezetése tisztázza multját, szembenéz
önmagával, mégpedig az eredeti forrásokhoz - Marx, Engels
gondolataihoz - visszatérve ujraértékeli multját, megvizsgálja a
jelenét, s meghatározza követendő útját. Ezt az elszámolást a
multtal, amely semmiképpen sem lehet azonos a leszámolással, sokszor
kényelmetlen vitákban kell elvégeznie a pártnak.
E folyamat lényegéhez tartozik annak tudomásul vétele, hogy
tekintélyi, pontosabban személyi tekintélyi alapon többé nem
dőlhetnek el a dolgok. Igaz, félünk a vitáktól, s a négy évtizedes
beidegződöttség alapján tapasztalható, hogy a párttagokban és
pártonkivüliekben is riadalmat keltenek a nézeteltérések,
történjenek azok a legfelsőbb pártvezetők között, avagy a független,
illetve alternativ szervezetekkel való párbeszédekben. Gyökeresen
szakitanunk kell e beidegződött szemléletünkkel, be kell látnunk,
hogy éppen az eddigi, egy szük hatalmi csoport diktaturáján alapuló
látszólagos egység volt a mozgalom egyik legnagyobb szervezeti baja,
s tekintélyvesztésének oka. (folyt.köv.)
1989. január 25., szerda 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|