|
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre jogi rehabilitálása
|
München,1989. április 21. (SZER, Magyar híradó) - A Minisztertanács szóvivője tegnap bejelentette, hogy a kormány megbízta a legfőbb ügyészt a Nagy Imre-per jogi felülvizsgálatával. Kasza László kommentárját hallják erről a lépésről: - Budapesten elterjedt a hír, hogy még június 16-a előtt rehabilitálják Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét és munkatársait. Az újratemetés alkalmából - így a hír -, amikor az egész világ figyelme ismét Magyarországra irányul, az MSZMP nem akarja tovább magánviselni azt a szégyent, amelyet elnöke, Kádár János sütött rá. A hírt nem tudjuk megerősíteni, tény azonban, hogy a kormány felkérte a legfőbb ügyészt, vizsgálja felül az ítélet törvényességét. Ezt Marosán György tegnap hivatalosan közölte a sajtó képviselőivel. Az is biztosra vehető, hogy a kormány lépését az MSZMP Politikai Bizottságának döntése előzte meg. Ez - mint tudjuk - szerdán ülésezett. Amint tehát Grósz főtitkár a hónap elején rádiónyilatkozatában mondott - nem vitatom Nagy Imre és társai jogi rehabilitációjának lehetőségét - kezd gyakorlati formát ölteni. Nem kell különösebb őstehetség annak megállapításához, hogy ez a bizonyos jogi rehabilitáció most megtörténik, ha nem így lenne, nem kezdték volna el. Nem vet ugyan jó fényt a magyar bíróság függetlenségére, hogy a Politikai Bizottságban hozott döntést csak szentesítenie kell, de 40 év alatt megszoktuk. És egyébként is, most legalább jó döntéshez adja a nevét. A probléma másutt van. Ott, hogy Grósz Károly idézett rádiónyilatkozatában a politikai rehabilitációt szinte kizártnak minősítette. Mit jelent ez? El lehet a két szempontot választani, ki lehet mondani, hogy ezek a politikai vádak, amelyek alapján halálra ítélték Nagy Imrét és társait hamisak voltak, ezért tehát jogilag rehabilitálják, de ezek a vádak megint hitelessé minősülnek, ha politikai szempontból nézik a kérdést. Vagy arról van szó csupán, hogy a főtitkár ezzel a fából vaskarikával akarta megakadályozni további logikus kérdések feltételét. Például azt, hogy mi történik azzal a Kádár Jánossal, aki nemcsak a jogi, hanem a politikai tévedésért is felelős. Vagy még több, ha Nagy Imréék kivégzéséről beismerik, hogy bűn volt, akkor ezzel megkérdőjelezik az egész, erre a döntésre alapult rendszer létjogosultságát. Persze nem tudjuk pontosan, hogy milyen határozatot hozott egy nap alatt a Politikai Bizottság. Elképzelhető, hogy Grósz Károly felfogása nem kapott helyt ebben a határozatban sem, mint ahogy a párton belüli horizontális szerveződés ügyében is Pozsgay Imre vonala győzött. Volt ez annak ellenére, hogy egy nappal korábban a főtitkár azt még frakciózásnak nevezte. Azt azonban már most is megállapíthatjuk, hogy Nagy Imre és munkatársai esetleges rehabilitálása nagy dolog, következményei beláthatatlanok. Mellette szinte jelentéktelennek tűnik az az egyre gyorsuló ütem, ahogy az MSZMP főtitkára felőrlődik. +++
1989. április 21., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|